🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > F > feddés
következő 🡲

feddés, fegyelmezés (lat. correptio): jóindulatúan bíráló, javító szándékú figyelmeztetés, a →nevelés és a →vezetés elemi követelménye. Súlyosabb formája a dorgálás, amit már →büntetés is követhet. - A Szentírás szerint az okosnak többet használ egy ~, mint a balgának 100 ütés (Péld 17,10); a bűnös kerüli a ~t (32,21); a nyilvános ~ többet ér, mint az eltitkolt szeretet (27,5); a vessző és a ~ a bölcsesség forrása (29,15). Bileám a szamár szájából hallotta a ~t (2Pt 2,16;. Szám 22). Az Izr-t érő csapások az Úr ~e (Iz 37,3; Oz 5,9; 2Mak 6,12). Aki gyűlöli a ~t, annak megfogyatkozik az élete (Sir 19,5), ill. a bűnös nyomában jár (21,7). - Szt Pál szerint Izr. tört-e a mi ~ünkre szolgál (1Kor 10,11); az eretneket 2 ~ után kerülni kell (3,10); az apáknak az Úr ~ében kell nevelniük gyermekeiket (Ef 6,4). - A ker. életben szülőnek, nevelőnek, vezetőnek (főként az egyh. →elöljáróknak) az →igazságosság alapján kötelessége a ~. A szerz., papi, s minden más közösségben mint testvéri ~ (correptio fraterna) a tökéletesedés hatékony eszköze. **

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.