feltétel (lat. conditio): 1. Logikailag: olyan ítélet, amelyből egy másik szükségképpen következik, amitől valami más dolog függ (alapséma: „ha ..., akkor ...”). - 2. Ontológiailag a ~t meg kell különböztetni az októl (→okság): épp a ~ teszi lehetővé az ok működésbe lépését. A szükségszerű ~ az, amely nélkül a várt hatás nem következik be (conditio sine qua non). Úgy valósulhat meg, ha nem fordul elő v. elhárul valamely akadály, amely az okkal szemben tornyosul, de ilyen ~ a pozitív dispozíció (a dolgokban benne lévő, valamire való ráirányultság) is, amely lehetővé teszi valamilyen hatás érvényesülését. Szükségszerű elrendezésről beszélünk, ha a ~ valaminek a természetéből következik (pl. ffi és nő term-e szerint rendelt a házasságra), és tudatosan fölállított elrendezésről (mint amilyen pl. az, hogy a keresztség a többi sztség fölvételének ~e). - 3. A jogban olyan körülmény v. esemény, amelytől valamely jog, szerződés, kötelezettség érvényessége függ. A jogi ~ vonatkozhat múltra, jelenre, jövőre, utóbbi lehet halasztó v. föloldó jellegű. Ha a jövőbeli ~ lehetetlen v. bűnös, a szerződést semmissé teszi. Az egyhjogban házasságkötést érvénytelenítő akarati hiányosság. ~esen az köt házasságot, aki a házassági beleegyezéshez hozzákapcsol valamilyen körülményt, s attól teszi függővé beleegyezésének érvényességét. A ~ lehet múltra, jelenre és jövőre vonatkozó: a) Jövőre vonatkozó feltétellel érvényes házasságot kötni nem lehet (1102.k. 1.§). A CIC 1917:1092.k. különbséget tett a jövőre vonatkozó megengedett és meg nem engedett ~ között. Ha az ilyen ~ megengedett volt, úgy tekintette, hogy a házasság érvényessége a ~ megvalósulásáig fel van függesztve. A hatályos egyhjog szerint viszont minden jövőre vonatkozó ~ érvényteleníti a házasságot. Mivel ez pusztán egyh. rendelkezés, nem pedig ún. természetjog v. a kinyilatkoztatás forrásaiban szereplő „isteni jog”, csak azokra a házasságokra vonatkozik, melyeket az új Egyh. Törvénykv. hatálybalépése után kötöttek (1983. XI. 27; vö. 9.k.). Ha a ~t valaki úgy köti ki a jövőre nézve, hogy a házasság fölbontását v. a házasság valamilyen lényeges elemének v. lényegi tulajdonságának kizárását helyezi kilátásba, a házasság színlelés miatt érvénytelen. A felbonthatatlanság kizárása miatt érvénytelen annak a házassága, aki az esküvő idején pl. azt mondja: „Ha apád egy éven belül nem íratja a nevemre azt a nyaralót, amit megígért, elválok tőled”. Aki viszont a ~t mondjuk így köti ki: „Csak akkor tekintem érvényesnek ezt a házasságot, amikor az ígért ajándékot megkapom”, annak a jövőre vonatkozó ~ miatt érvénytelen a házassága. Ne gondoljuk azonban, hogy mindenki ~es házasságot köt, aki a házassággal összefüggésben valamilyen külön kívánságát hangoztatja. Nem elég a házasság érvénytelenségéhez, ha valaki pl. azt mondja: „Feleségül megyek hozzád, ha abbahagyod az italozást”; v. ha valaki csupán meghagyja: „Feleségül megyek hozzád, de többé ne igyál”. A semmisséghez az szükséges, hogy az illető a házassági beleegyezés megadását határozottan függővé akarja tenni a ~ megvalósulásától, vagyis jobban akarja a ~t, mint magát a házasságot. - b) A múltra v. a jelenre vonatkozó ~lel kötött házasság attól függően érvényes, hogy megvan-e a ~ként szabott dolog (1102.k. 2.§). Ha tehát valaki ahhoz a ~hez köti a házassági beleegyezést, hogy a másik fél nem volt büntetve v. nincs adóssága, akkor a házasság kezdettől érvénytelen lesz, ha az illető mégis büntetett előéletű v. a házasságkötéskor adósság terheli. Ilyen ~t csak a helyi ordinárius írásbeli engedélyével szabad kikötni (1102.k. 3.§). Ha pedig valaki azt szabná ~ül, hogy a másik fél tegyen ígéretet jövőbeli viselkedésére vonatkozóan, ez a jelenre és nem a jövőre vonatkozó ~nek számít. Cs.I.-E.P.

Erdő 1991:446.