fikcionalizmus (a lat. fictio, 'kitalálás' szóból): H. Vaihinger által kiépített logikai-ismeretelméleti rendszer, központi fogalma a fikció, a mintha (Als-Ob). - A ~ sajátos, pragmatista behatás alatt álló kritikai pozitivizmus, mely szerint a →gondolkodásnak nem az a föladata, hogy a tárgyi valóságot, a →lényeget megismerje, hanem hogy a cselekvés eszköze legyen (→instrumentalizmus). Mind az elméleti (beleértve a tud. alapfogalmait is), mind a gyakorlati-erkölcsi ismeret fiktív. Ez a fenomenalista pozitivizmus uakkor →idealizmussá lesz azzal, hogy a „tulajdonképpeni dolgot” (a →Ding an sichet) fikciónak veszi. Ám a fikciók között mégis különbséget lehet tenni aszerint, hogy tapasztalati úton szereztük-e őket, v. merő kitalálások, melyek ti. ellentmondásban állnak a tapasztalatokkal. A kitalálások tovább oszthatók tulajdonképpeni fikciókra, melyek már önmagukban is ellentmondásosak, és félfikciókra, melyekre ez még nem érvényes. - A ~ (és a pragmatizmus) jelentőségét az adja, hogy a realisztikus és a racionalista gondolkodásmóddal szemben a gondolkodás gyakorlati használhatóságának kérdését veti föl. Egyesek ezt a szellemtört-re is kiterjesztették, s úgy vélték, hogy a szellemi fejlődés az „eszmék átrendeződésének törvénye” jegyében történik: fikciók hipotézisekké, majd dogmákká rögzülnek, aztán ugyanez fordított úton is végbemegy, s mindez a vallástört-ben is érvényesül. Cs.I.

LThK IV:123.