filigrán: az ötvöstárgyakon az ókortól fogva alkalmazott díszítési technika: sima, csavart (sodrony) vagy egyéb mintájú huzalokból készített változatos díszítés. - Alkalmazták ékszereken v. dísztárgyakon, sima, egyéb díszítés (→drágakövek v. →zománc) nélküli lemezfelületeken, de előfordul alátétlemez nélküli ún. azsúr~ formájában is. Ez utóbbi különösen nagy szaktudást igényelt, főként ha figyelembe vesszük a korabeli forrasztási technika nehézségeit. A ~díszítés alapja a huzalkészítés, amely végezhető egyszerűen kalapálással is, de nagyon korán találkozunk a dróthúzással. A ~ különböző vastagságú és megmunkálású huzalok hajtogatásával készül. A huzal gyakran csavart, mely kezdetben úgy készült, hogy igen vékony aranyszalagot a 2 végén ellentétes irányban csavartak, v. 2 szalagot csavartak össze és 2, az aranynál keményebb (kezdetben kő, később fém) lap között addig görgették, amíg keresztmetszetük köralakú nem lett. Az ennél bonyolultabb gyöngyös, golyós huzalok előállítása már alig volt elképzelhető valamilyen segédeszköz nélkül. A kk. ötvösség enciklopédiája, Theophilus Presbyter Diversarum artium schedula c. műve ismertet is egy ilyen szerkezetet. A reneszánsz mester, Benvenuto Cellini Trattato dell'Oreficeria c. művében külön fej-et szentel a ~készítésnek. O.F.

Baumgarten 1985:167. - M. Ötvös 1989:1. sz.

filigrán