fog (lat. dens): a szájüregben egymás mellett található, harapásra, rágásra való csontszerű képződmény; a hangképzésben is fontos szerepe van. - A metsző-, szem-, kisőrlő és nagyőrlő ~akból álló rendszer a ~azat, mely a fajra jellemző. A növényevő állatok záp~ai sűrűn redőzöttek, a húsevőké élesek. - A Szentírásban a tejfehér és szilárd ~ak az erő és a szépség (Ter 49,12; MTörv 34,7; Én 4,2; 6,5); az →oroszlán ~a kegyetlen ellenség (Jo 1,6; Jel 9,8); a ~ak csikorgatása az ellenségeskedés (Zsolt 34,16; 36,12) és a kétségbeesett düh, a kárhozat (Mt 8,12; 24,51; Lk 13,28) képe. - „Az atyák ették a savanyú szőlőt, és a fiak ~a vásik tőle” - az →erkölcsi felelősség áthárításának közmondása (Jer 31,29). - Szt Apollónia vt. (kiverték a ~ait) attrib-a egy ~, legtöbbször harapófogóban. **

fog