funerátor (a lat. funus, 'temetés' szóból): a temetések rendezője, fő lebonyolítója, főleg református vidékeken ismeretes népi tisztségviselő. - Lehet alkalmilag választott v. állandó, aki megbízatását szinte foglalkozásszerűen űzi. Az előbbi munkáját kegyeletből, tiszteletből látja el, esetleg kisebb ajándékokban is részesül, az utóbbi állandósult pénzbeni v. természetbeni fizetséget kap. Ref-oknál az egyhközs. a ~t több helyen hivatalos tisztségviselői sorába iktatta. Nagyobb településeken több hivatásos ~ is működik. - Tevékenységük a haláleset hiv. bejelentéséből, a →temetés megszervezéséből és lebonyolításából áll. Biztosítják a temetés hagyományos rendjét, pl. a gyászolók rokonsági sorrendjének kijelölésével, s elkészítik az életiratot, amely a temetést végző pap számára az elhunyt életrajzát, családi körülményeit foglalja össze állandósult kifejezési formulákkal. - Nemesi temetésen tevékenykedő ~okról már a 17-18. sz-ból, a parasztság köréből a 19-20. sz-ból rendelkezünk adatokkal. A ~ok közreműködnek r.k. és g.k. temetéseknél is, azonban lényegesen kisebb szerepkörrel. D.I.

Confessio 1985. (Dankó Imre: Az életirat)

funerátor