🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > F > féltékenység
következő 🡲

féltékenység (lat. zelotypia): a kizárólagos →birtoklás vágya, →vícium. - A ~ a birtoklási ösztön/vágy eltévelyedése, egy →tulajdonunknak képzelt dolog v. személy kizárólagos birtoklására törekvés. Tárgya lehet szellemi érték is (tudás, kegyelmi ajándékok): a féltékeny ember nem adja tovább a tudását és nem hagy maga mellett felnőni másokat. A ~ a kölcsönös bizalom és szeretet elleni vétek. Súlyos bűnök forrása lehet, gyakran gyilkosságé is. - A Szentírásban „szívfájdalom és gyász az asszony ~e” (Sir 26,8). - A köznyelv olykor összekeveri a →féltéssel, mely lényegében különbözik tőle. **

KL II:96. - BL:434.

féltékenység

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.