főpapok (gör. archiereisz, lat. pontifices): 1. Az ÚSz 38x említi a →főpap, s 62x a ~ szót. Josephus Flavius is említi a ~at. A törv. szerint a főpap hivatala halálig tartott, s hivatalban egyszerre csak egy főpap lehetett. - A rabbinista szövegek alapján a ~ alatt a Nagy Heródes v. a róm. helytartó által leváltottakat, ill. azoknak az előkelő családoknak a tagjait kell érteni, akik közül a főpapot választották. A ~ külön testületet alkottak, melynek feladata a kultusz felügyelete, a Templom szolgálatának irányítása, a kincstár kezelése és a bíráskodás. A ~ közé tartozott a Tp. elöljárója, aki rangban a főpap után következett (ApCsel 4,1; 5,24.28); a hetenként szolgáló →papi osztályok fejei; a napi szolgálattevők vezetői; a templomőrség parancsnoka (Lk 22,52); a kincstárnok. E ~ a →főtanácsnak is tagjai voltak, szavazati joggal. Ha tehát külön találkozunk a ~ szóval (Mt 26,3.14; 27,6; 28,11; ApCsel 9,14.21; 26,10.12), akkor a főtanács tagjaira kell gondolnunk; a főtanácsnak épp ez a testület jelentette a legfontosabb részét (Jn 12,10; 18,35; 19,6.15.21; ApCsel 22,30). Olykor a ~ testülete együtt szerepel a főtanács egy v. több más csop-jával: ~, →vének és →írástudók (Mt 27,41; Mk 8,31; 11,27; 14,43; Lk 9,22; 20,1; ApCsel 4,5); ~ és írástudók (Mt 2,4; 21,15; Mk 10,33; 14,1; Lk 20,19; 22,2.66; 23,10); ~ és farizeusok (Jn 7,32.45; 11,47.57; 18,3); ~ és vének (Mt 26,3.47; 27,3.12; 28,11; ApCsel 4,23; 23,14; 25,15); ~ és előkelők (25,2). Ezek a csop-ok összességükben a zsidó vallási tekintélyeket jelentik. - 2. Az ókori rómaiknál a legfőbb római papi kollégium. Felügyelt minden vallásos szert-ra. A ~ testületét a hagyomány szerint Numa (ur. Kr. e. 715-672) alapította, a főpapon kívül még 4 patrícius tagját a kir. nevezte ki. Kr. e. 300-tól már 9 tagú volt, s plebejus eredetűek is lehettek tagjai. Sulla számukat 15-re, Julius Caesar 16-ra emelte; a cs-ok tetszésük szerint szaporíthatták. A ~ közé csak éltesebb korú, más, főleg világi tisztséget be nem töltő férfi kerülhetett. A ~on kívül a kollégium tagja volt még a →rex sacrorum, a →flamen dialis, flamen Martis, flamen Quirini és 3 pontifices minores, 'kisebb főpap', akik a hivatalos teendőkben és szert-okban segédkeztek, részt vettek a testület tanácskozásain és ünnepi lakomáin. - A ~ áldozatokat mutattak be, felügyeltek az összes államilag elismert nyilvános és magánszert-okra. Bármily kétség merült föl az állam vallásos kötelezettségei v. valamely szert. forma fölött, a szenátus és a főtisztviselők a ~tól kértek felvilágosítást, s határozatuk előtt kötelesek voltak meghajolni. A különböző vallásos (engesztelő, fogadalmi stb.) szert-ok, avatások alkalmával a tisztviselők meghívták a ~at, hogy vigyázzanak a formák pontos megtartására, főleg az imák szövegére. Ők voltak az előimádkozók (praeire verba), ha egy hős a hazáért életét föláldozni készült. - A ~nak nemcsak a vall., hanem a →római naptár meghatározásával a polg. életre is jelentős befolyásuk volt, s felügyeltek az ünnepnapok (→feriae) megtartására. A naptárfelügyelettel szorosan összefüggött az évi tisztviselők, főleg a konzulok névsorának följegyzése (→annales). - A ~nak a magánéletben is sokféle felügyelői tiszte volt, így házasságkötésnél (→confarreatio), örökbefogadásnál (→adopció) és →temetésnél. Eredetileg a polg. törv-ekre is nagy hatásuk volt, amennyiben egyedül ők ismerték a hagyományszerű törv-es formulákat (legis actiones) peres eljárásoknál. Sőt jogi véleményeket is adtak, melyeket a törv-szék mint jogszokásokat tisztelt az írott törv-ek mellett, s így azok a róm. jog második forrása gyanánt szerepeltek. A →praetori állás szervezéséig (Kr. e. 366) a ~ egyikét nevezték ki évenként, hogy a pereskedőknek felvilágosításokat adjon a törv-széki eljárásokat illetőleg. A ~ szerepe Róma pol. életében oly jelentős volt, hogy ~ voltak a coloniában és municipiumokban, melyek Róma mintájára szervezték alkotmányukat. - 3. A magyar jogban a ~ 2 csop-ját különböztették meg, anélkül, hogy zárt testületet alkottak volna: a) pontifices v. domini prelati, 'megyés- és címzetes püspökök'; b) prelati minores, 'infulás és gyűrűs apátok és prépostok'. Szt István Intelmeinek 3. fej-e a ~at „a királyi szék ékességének” nevezi. A ~ nagy javadalmakat kaptak, tagjai voltak a kir. tanácsnak, okl-ekben az országos méltóságokkal együtt sorolták föl őket. A ~ országos méltóságokat viseltek: az esztergomi érs. főkancellár, a veszprémi pp. kirnéi kancellár, a székesfehérvári prép. rendszerint helyettes kancellár, a ~ legtöbben zászlósurak voltak.

Az esztergomi érs., a győri és a zágrábi mpp. és a pannonhalmi főapát prediális nemességet adományozott (→egyházi nemes). A kk-ban néhány, később szinte minden mpp. örökös →főispán, s a →privilegium fori alapján nemcsak egyh., hanem vegyes ügyekben is ítélkeztek, világi bíróság előtt →esküjük fölért 10 nemes esküjével. - A ~at a 15. sz-ig megszakításokkal, azóta rendszeresen →főkegyúri joga alapján a m. kir. nevezte meg, Mária Terézia óta a valóságos és tb. knk-okat is. A kir. adományozású javadalmat élvező ~ 1715 óta csak kir. engedély birtokában végrendelkezhettek szabadon. A végrendelet nélkül elhunyt ~ hagyatékának 1/3-a az Egyh-at, 1/3-a a kincstárt, 1/3-a a rokonokat illette (→egyháziak végrendelete). - 1608-tól a két táblás ogy-en a ~ közül a →megyés- és →címzetes püspökök a felső, a többi ~ az alsó tábla (1848-tól választott képviselők háza) tagjai. Az 1885:VII. tc. újjászervezte a főrendi házat, tagjai maradtak a mpp-ök, a belgrádi és a tinnini címzetes pp., a pannonhalmi főapát, a jászóvári prép. és a vránai perjel. Az 1926:XXII. tc-kel megszervezett felsőháznak hivatalból tagjai a mpp-ök, a pannonhalmi főapát, a zirci apát, a csornai prép., a piar. rfőn. és az esztergomi, kalocsai és egri főkápt. nagyprép-jai. 1946. II. 1: Mo. köztársasággá nyilvánításával az egyh. s ezen belül a ~ közéleti szerepe megszűnt. - A ~nak egyh. birtokuk alapján honvédelmi kötelezettségük volt. A banderiális hadrendszer kialakulása (14. sz.) után a ~ →bandériumokkal vonultak harcba. Az örökös →főispánság alapján a mpp-ök szinte valamennyien a 18. sz-ig várat tartottak fenn. 1526: Mohácsnál így esett el Szalkai László esztergomi, Tomori Pál kalocsai érs., Csaholy Ferenc csanádi, Paksy Balázs győri, Perényi Ferenc nagyváradi, Móré Fülöp pécsi, Palisnyai György boszniai pp. (csaknem az egész ppi kar, ami a reformáció térhódításának erősödéséhez vezetett). A 19. sz-tól a honvédelmi kötelezettséget a kulturális, szoc. teherviselés váltotta föl. **

Pecz II/1:557. - BL:460.