🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > G > Gallia
következő 🡲

Gallia: földrajzi terület az ókorban. Határai: Atlanti-óceán, Rajna, Alpok, Földközi-tenger, Pireneusok. - Első ismert lakói, a →kelták Közép-Eu. felől több hullámban foglalták el: Kr. e. a 10-7. sz: ~ K-i felét, a 6. sz: a Rhône völgyét, az 5. sz: az Alpokat és É-Itáliát. 300-150: a belgák nyomultak a Szajna és a Rajna közé. - A rómaiak az őslakókat és a keltákat →galloknak nevezték. Julius Caesar Kr. e. 58-51: meghódította és aquitániai, lugdunumi és belgiumi provinciára osztotta. A prov-kat a Lugdunumban székelő prefektus alá rendelt legátusok kormányozták. E gallo-római korszakban út- és városhálózat épült. - A kerség a 2. sz-tól terjedt, az Asia tart-ból D-~ban megtelepedett kereskedők révén (→lyoni vértanúk, Szt →Ireneus). A 3. sz: germán törzsek pusztították, közülük a →frankok megtelepedtek ~ belsejében, s a 6. sz: kialakult →Franciaország. **

Pallas VII:791. - Larousse I:956.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.