🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > G > Geba
következő 🡲

Geba (héb. 'domb'): helység Júda északi határánál, Anatot közelében, Mikmásszal szemben (1Sám 13,16). - A földosztáskor Benjamin törzse kapta (Józs 18,24); papi város (21,17; 1Krón 6,45; vö. Neh 12,29). Júdea kir-a, Aza megerősítette (1Kir 15,22; 2Krón 16,6). A fogság után Benjamin törzséből valók lakták (Neh 11,31). 1990: Dzseba. Bír 20,10.33: Gibea helyett szerepel (némely forrásban); 2Sám 5,25: Gibeont helyettesíti. **

BL:480.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.