🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > G > Germánia
következő 🡲

Germánia (lat.): 1. az ókori latinoknál a →germánok által lakott terület, Germania Magna, Transrhenana, Barbara. Szoros értelemben határai az Oceanus Germanicus (Északi-tenger), a Sinus Codanus, a 'Kattegat és Oresund', a Mare Suebicum, 'Balti-tenger'; Ny-on a Rajna, D-en Vindelicia, Raetia, Noricum provinciák és a Duna, K-en a Visztula. Tágabb értelemben a mai Dánia, Svédo. és Norvégia ter-ét is hozzászámították, így É-i határa az Oceanus septemtrionalis, 'Északi Jeges-tenger'. - 2. királyság 843-1024. Nagy Károly birod-ából a verduni szerződéssel hozták létre I. (Német) Lajos számára. Saxoniát, Türingiát, Frankóniát, Alemanniát, Bajorföldet és a K-i szláv tart-okat foglalta magába, 870: Lotaringia és Friesland is része lett. - 3. →Németország **

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.