Gerson, Gersom (héb.): Lévi legidősebb fia (Ter 46,12; Kiv 6,16; 1Krón 5,27; 6,1: Gersom), a gersoniták levita nemzetségének őse, Libni és Simi apja (Kiv 6,17; Szám 3,18; 1Krón 6,2). - A gersoniták közül számba vett ffiak száma 7500 (Szám 3,22). A törzs a szt hajléktól Ny-ra táborozott, Eljasaf volt a vezérük (3,23-24). A gersoniták teendőinek részletes leírását a 3,25-26; 4,21-28 (vö. 10,17) tartalmazza. Józs 21,27-33; 1Krón 6,56-61: a gersonita városok: Golán, Astarot, Kisjon v. Kedes, Daberat, Jarmut v. Ramot. **

BL:487.

Gerson, Johannes Charlier (Gerson, Fro., 1363. dec. 14.-Lyon, 1429. júl. 12.): kanonok, teológus. - 1377: Párizsban a Navarra Koll-ban Peter d'Ailly növ-e. 1392: teol. dr., 1383: a fr. egyetemisták prokurátora. 1387: a VII. Kelemen ellenpápához küldött követség tagja, elszántan harcolt a →nyugati egyházszakadás megszűntéért. VII. Kelemen halálakor XIII. Benedek ellenpápa oldalára állt. 1395: az egy. kancellárja. 1397: bruggei knk., visszavonult Flandriába. 1401: hazatért, s d'Ailly és ~ munkássága eredményeként Fro. visszatért XIII. Benedekhez. Mivel sikertelenül próbálta rávenni Benedeket a lemondásra, vallotta, hogy az Egyh-ban a zsinat a legfelső fórum, melynek a pápa is alá van vetve. ~ d'Ailly-val együtt a →konstanzi zsinat vez. egyénisége. Részt vett →Wiclif és →Husz ügyének tárgyalásán, hevesen tiltakozott a zsarnokgyilkosság jóváhagyása ellen, s védte a →konciliarizmust. A zsin. végeztével a burgundi hg-től félve Rattenbergbe (Inn mellett), majd Melkbe vonult vissza. A hg. halála után, 1419: hazatért Lyonba. - Szt Ágoston alkatú gondolkodó, a késő kk. leghatásosabb teológusa és egyházpolitikusa, jelentős lelkipásztor és szónok volt, a doctor christianissimus megtisztelő nevet kapta. Fil-jára erősen hatott a →nominalizmus, a teol-ban a misztikát a skolasztika fölé helyezte. Közel 400 művet, köztük néhány himnuszt írt. Fő művében a misztika lényegéről és feladatáról tárgyal, szerinte ez adja a legtökéletesebb istenismeretet. Vallotta a Bold. Szűz Mária szeplőtelen fogantatását. - Fm: De modo se habendi tempore schizmatis. 1403. - De unitate Ecclesiae. 1409. - De mistica theologia. 1408. - Opera omnia 1-4. köt. Köln, 1483. (1521-ig 9 kiad.) **

LThK V:1036.