Gábor, Gábriel (héb., 'Isten embere' v. 'Isten erősnek bizonyult'): a Szentírásban →angyal, az Egyház hagyományában →főangyal. - Az ÓSz-ben ~ magyarázta meg Dánielnek látomása (kos, kecskebak) értelmét (Dán 8,16-26) és a 70 év (vö. Jer 25,11; 29,10) jelentését (→évhétprófécia). Az ÚSz-ben először Zakariásnak jelent meg, s tudtul adta János születését (Lk 1,11-20) és az Úr színe előtt állónak mondta magát (1,19; vö. Tób 12,15). 6 hónappal később hozta Máriának a →megtestesülés hírét (Lk 1,26-38). - Ü.: márc. 24., Gyümölcsoltó Boldogasszony vigiliája. A m. népi kalendáriumban vetőnap a káposztára. 1969-től Szt Mihállyal és Szt Rafaellel együtt szept. 29: ünnepeljük. - Ikgr. A 4. sz: a katakombákban ifjú v. szakálltalan ffi képében ábrázolták szárnyak és →nimbusz nélkül. Az 5. sz-tól szárnyas, nimbuszos alak. A 14. sz: főként Itáliában az ifjú leányos vonásokat kapott, s ez ált-sá vált a reneszánsz és barokk képeken. A 18. sz: újra erőteljes ifjú. Attrib-ai: hírnöki bot, kereszt, jogar, glóbusz, liliom, olajág, pálmaág, kv-tekercs, füstölő, kard. Képtípusok: főangyalként rendszerint Szt Mihállyal ábrázolják. Szerepel a Paradicsomból való kiűzetés, Dániel és Zakariás látomása, Jézus születése, Háromkirályok képein. Leggyakrabban az →angyali üdvözletben. **

MN IV:275. - BS V:1326. - Kirschbaum II:74. - Sachs 1980:121. - BL:470.

Gábor, Fájdalmas Szűzről nevezett, Possenti, Szt, CP (Assisi, Itália, 1838. márc. 1.-Isola del Gran Sasso, 1862. febr. 27.): szerzetes. - 1850: a jezsuita koll-ban tanult. 1856. IX. 6: Morrovalléban lépett a r-be. 1857. IX. 22: fog-at tett. 1858. VII: Pievetorinában fil-t, 1859. VI. 4: Isola del Gran Sasso ktorában teol-t kezdett tanulni. A →kisebb rendek fölvétele után meghalt. 1891: a rend főnöke, ~ egykori diáktársa indította el b-gá avatását. 1908. V. 31: b-gá, 1920. V. 13: sztté avatták. XI. Pius p. 1926: az itáliai Actio Catholica ifj. tagozatának, XXIII. János p. 1959: Abruzzo tart. védősztjévé nyilvánította. **

Horváth Richárd: Passzionista Szt G. Uo., 1938. - BS V:1336.

Gábor (13-14. sz.): püspök. - Meg nem nev. szerz-ből a MA-ban 1308-12: fárói pp. Lőrinc 1304-08: vál. pp. visszaléptetése után lett pp. - Utóda 1313: De Madiis Gergely. T.E.

Gams 1873:409. (10.) - Eubel I:398. - Cat. P-B-I. 1902:10. (1308: pp.) - OS 1974:264.

Gábor György (1875. ápr. 6.-Mecsekszabolcs, 1929.): plébános. - 1898: pappá szent., Püspöknádasdon, 1899: Villányban, 1901: Németbólyon kp., 1903: Pécsett hittanár, 1920: Mecsekszabolcson plnos. - M: Az „Út, Igazság és Élet” nyomában. Vezérkv. a gyakorlati ker. élet elsajátítására. Összeáll. és kiad. Pécs, 1927. - Álneve: mecsekszabolcsi plébános (a művén). 88

Schem. Qu. 1906:116.

Gábor István, SJ (Malacka, Pozsony vm., 1893. aug. 6.-Kaicsov, Hopeh tart., Kína, 1930. nov. 7.): misszionárius. - A gimn-ot Pozsonyban kezdte. 1909. VII. 30: lépett a JT-ba. 1917: Kalocsán az ének, a rajz és a szépírás tanára. A teol-t Lengyo-ban végezte. 1924: Kínában misszionált. Taming első m. rektorának jelölték, de hivatalának átvételét halála megakadályozta. **

Cat. SJ 1924:29; 1931:20. (†Sienh-Sien, 1930. júl. 13.!) - Vajda Tibor SJ közlése (1984)

Gábor János Anasztáz, OFM (Szárhegy, Csík vm., 1908. jún. 24.-Kászonjakabfalva, 1967. máj. 8.): plébános. - A középisk-t Gyergyószentmiklóson, ill. Csíkszeredában végezte. 1923. X. 13: lépett a r-be. A teol-t Vajdahunyadon hallg., 1929. VI. 27: ünn. fog-at tett, 1931. VI. 28: szent. pappá. Szamosújvár, Kolozsvár, Szatmárnémeti, Máriaradna, Déva, Esztelnek és Fogaras rházaiban misszion. 1952: Gyergyóremetén, majd Kászonjakabfalván plnos. Ku.P.

Schem. S. Stefani OFM 1947:77.

Gábor József, SDB (Ozora, Tolna vm., 1899. jan. 11.-Bp., 1971. márc. 27.): igazgató, kántor. - 1911. IX: a CMI növ-e lett. 1915. VIII. 2: Wernsee-ben (Stájero.) novíc., 1916. XI. 2: tett fog-at. 1921: Bpen a piar-knál éretts. A teol-t Torinóban végezte, ahol 1925. VII. 12: pappá szent. Esztergomtáborban, Szentkereszten, Óbudán dolgozott, Szombathelyen plnos, 1939: Pestszentlőrincen int. és tp-ig., 1944: Újpesten, 1947: Kőbányán ig., 1948. VI. 16. után Óbudán a Szalézi-kpna hitokt-ja és gyóntatója. 1950 őszén a bpi Kada u. pléb. kántora. r. közl.

---

Gábor, Lallemant, Szt, SJ (Párizs, Fro., 1610. okt. 10.–Kanada, 1649. márc. 16.): misszionárius, a →kanadai vértanúk egyike. – Gyenge, törékeny alkatú gyermek volt. 1630: lépett a JT-ba, s mindjárt misszióba akart menni. Elöljárói engedélyével külön fogadalmat tett, hogy minden erejét és egész életét az indiánokért ajánlja fel. Felszentelése után Moulins-ban, majd Bourges-ban tanított. 1646: indulhatott el a kanadai misszióba, IX. 20: érkezett Quebecbe. Nagybátyja, a misszió jezsuita vez-je maga mellett tartotta, csak 1648. VII: engedte Brébeuf (Szt) János társaként a huronok földjére. ~ nagy buzgalommal kezdte tanulni a nyelvet. 1649. III. 16: az irokézek megtámadták a falut, s előbb Jánost, majd ~t ölték meg rettenetes kínzások közepette. Az egyik indián, látván ~ helytállását, kivette és megette a szívét, hogy megszerezze a bátorságát. – 1925: b-gá, 1930: sztté avatták. Ü: okt. 19. **

SzÉ 1984:707.

Gábor György Mihály →Gábor Mihály György

Gábor Mihály György OFM (Kászonaltíz, Csík szék, 1851. júl. 24.–Derestye, 1916. okt. 6): házfőnökhelyettes, vértanú. – 1874. IX. 29: lépett stefanita rtart-ba, 1879. VII. 25: pappá szent. Utolsó szolgálati hely Fogaras, ahol h.házfőn. 1916. X. elején az erdélyi betörésükből visszavert oláh katonák – a 74 é. Simon Jenő házfőn. helyett, önmagát ajánlva – túszként magukkal hurcolták. Gyalog hajtották a túszokat K-re, az úton, Feketehalom közelében meggyilkolták. A derestyei temetőben jeltelen sírban nyugszik. – Márvány emléktáblája 1973 óta a fogarasi ferences tp-ban. 88

György 1930:510. Arck. [s.v. Gábor (György) Mihály] (*Nagykászon!) – P. Benedek Domokos: Az Erdélyi Ferences Rendtartomány nagyjai a 17. sz-tól napjainkig. Kolozsvár, [1995]: 62. (*Nagykászon!)