🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > G > gabona
következő 🡲

gabona (lat. frumentum): →kalászos növény, melynek sokmagvú termését az ember →kenyér, ill. sütemények készítésére és állatok takarmányozására használja. Egyes ~félékből (→hajdina, →köles, árpakása) levesek is készülnek. - A ~ az emberi táplálkozás egyik legfontosabb nyersanyaga. Termése a →mag, betakarítása az →aratás. Földolgozása a →csépléssel kezdődik, ennek eredménye a →szem, a →pelyva, a →törek és a →szalma. A szemet tisztítás (→szórás) után tárolják, őrléssel →lisztet készítenek (→malom) és sütéssel-főzéssel teszik fogyaszthatóvá. A ~félék száma nem nagy (árpa, →búza, hajdina, köles, →tönköly, rozs), de a megművelhető ter-eknek (népélelmezési okokból) annál nagyobb részét foglalják el, minél sűrűbb a ter. népessége. - A Szentírás szerint már az ősatyák termesztettek ~t (vö. Ter 26,12; 27,28). Az ÓSz idején ismerték az árpát, a búzát, a kölest és a tönkölyt. Első termése áldozati adomány volt (Kiv 34,26: →zsengeáldozat). A ~ betegsége a rozsda, a ~ragya, a ~üszög (MTörv 28,22; 1Kir 8,37; Ag 2,17). A bő ~termés Isten áldása az ember számára, aki megtartja az Ő parancsait (MTörv 7,13). Oz 10,13: vetése, aratása és élvezete a gonoszságból fakadó hazugság képe. A ~földek között járó ember, ha megéhezett, a kalászból kimorzsolt szemeket ette, s ez megengedett volt az idegennek is (MTörv 23,26; Mt 12,2; Lk 6,1). A viaszérésű ~szemeket is így ették. Az érett ~t kalásszal együtt pirították (Lev 23,14; Rut 2,14), s ebből zsengeáldozatot is bemutattak (Lev 2,14). A pirított ~ jól eltartható, ezért utazók és táborozó katonák tápláléka volt (1Sám 17,17; 25,18; 2Sám 17,28). A szemeket mozsárban darává törték (Szám 11,8; Péld 27,22), amiből szintén fölajánlható volt a zsengeáldozat (Lev 2,14; Szám 15,20). A ~t zsákban szállították (Ter 42,25). A lisztet korsóban (1Kir 17,12), ládában és bőrzsákban tartották. - Jézus példabeszédeiben a ~ vetése az igehirdetés, növekedése és termése a lelki élet, aratása a halál és a világ vége jelképe. A ~ból készült liszt az →Eucharisztia alapanyaga. A ~ lisztté őrlése a másokért való fölmorzsolódás és a vértanúság szimbóluma (Antiochiai Szt Ignác).  **

MN II:150. - BL:470.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.