gazda, családfő, tőke (lat. paterfamilias, herus): a házközösség ura. - a) Az ókori rómaiaknál a jogi értelemben vett ~ önálló (sui juris) személy volt, okvetlenül gyermekes családapa, de a gyermekkel megáldott apa nem volt szükségszerűen ~ is. Amíg a ~ élt, fiai a hatalma alá tartoztak, ha megházasodtak is. Önálló lett a fiú: 1. apja halálával, 2. →emancipáció által, 3. ha →flamen dialis lett (ez esetben papi hivatalára nézve ~); a leány, ha Vesta (→Hestia) szolgálatába lépett. - b) A Szentírásban a gondos ~ a mennyei Atya (Mt 21,33; Lk 13,25; 14,21), Krisztus (Mt 10,25; 13,27; 20,1); a tolvajt váró ~ az éber tanítványok (24,43; Lk 12,39); a kincseiből újat és régit előhozó ~ a mennyek országának tanításában járatos írástudó képe (Mt 13,52). - c) Mo-on a ~ hagyományosan a család feje, a házközösségben élőknél mindig az apa v. a legidősebb ffi családtag. Néhol az apa halála után a családtagok közösen választották új ~ul a legértelmesebb ffi családtagot, az ő irányítása és felügyelete alatt éltek, mellette mintegy a béres szerepét töltötték be. A ~ és felesége (→gazdaasszony) teljhatalmú úr volt a néha 30-50 tagból álló közösségben, mindkettőjüket kegyelmesnek szólították. A ~ inkább a külső, a gazdaasszony a házi munkákat igazgatta. A házközösség tagjait férfi- és fehércselédnek nevezték. - A →vendéget a ~ fogadta, →étkezésnél kijelölte a helyét. A ~ különleges feladatának számított, hogy aratáskor megkezdte a táncot, karácsony estéjén megetette az állatokat, bizonyos jeles napokon körülfüstölte az istállót, vízkeresztkor ő írta föl a →G. M. B. jelét stb. A ~ szedte be és kezelte a közös munka növényi és állati hasznát, az ezek eladásából származó jövedelmet; az ő joga minden beszerzés, kötelessége az adófizetés számontartása és a családtagok mindennemű anyagi, még ruházati szükségletének egyenlő módon való kielégítése is. Néhol az új asszony munkakörét is a ~ jelölte ki. Mindezen irányító, számontartó, s vagyonkezelő elfoglaltsága miatt minden külső és belső munka alól föl volt mentve: maga választhatta meg teendőit, de minden külső ffimunkát (vetőmagválogatást, szántást, vetést, aratást, kaszálást) a ~ kezdett meg. A gyümölcs első termését a ~ ette meg, ő ivott először az új pohárból, evett először az új tányérból. Szőlővidéken a ~ kezelte a pincét, osztotta a bort. - A m. ~ háztájának büszkesége és főgondja az istállója volt: szeretettel gondozta állatait, nem árunak, eladási tárgynak, hanem a házhoz tartozónak, szinte családtagnak tekintette őket. - A ~k a falu →elöljáróságában a bírói tisztet a 17. sz-tól sorban egymás után viselték. **

A ~k imádságai. (Az egyh. imádságainak ford-a és a szert-ok magyarázata) Szerk. Szunyogh X. Ferenc. Bp., 1929. - Eilers 1932:37. - MN IV:181, 209. - MNL II:270. - Pecz II/1:383.