🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > G > gazdaasszony
következő 🡲

gazdaasszony, gazdasszony (lat. materfamilias, hera): 1. az ókori rómaiaknál a jogi értelemben vett →feleség, aki férje hatalma alá tartozott minden vagyonával együtt, és a férj családjában örökölt (→házasság). - 2. A Szentírásban a feleség mindig a →gazda hatalma alatt állt (csak Illés tört-ében, a 1Kir 17,17: szerepel egy özvegy, aki háza úrnője). Szt Pál parancsolja a fiatal lányoknak, hogy legyenek ~ok (1Tim 4,14). - 3. Mo-on a ~ hagyományosan a gazda vele hasonló rangú felesége, a belső háztartás korlátlan úrnője. Amint a ffi családtagok csak mintegy béresek voltak a gazda mellett, a női családtagok is a ~ cselédei. Hatalmát néhol a gazda, „ura” halála után is megtartotta, s féltékenyen őrizte haláláig, másutt rögtön átszállt az új gazda feleségére, s a megözvegyült ~ megelégedett a tanácsadó és unokanevelő minden családtagtól elismert és tisztes szerepével. Ha a ~ előbb halt meg, mint az ura, menyei közül a gazda választotta ki az új ~t. A ~ sajátos jogai és feladatai: karácsony este ő etette meg a teheneket, tyúkokat, neki nyújtotta át a pásztor az →életvesszőt, ő fogadta itallal az aratókat a ház ajtajában, vezette a lakodalmas szokások szerint a kemence körül új menyét; felügyelete alatt állt az éléskamra, ahová engedély nélkül senki be nem léphetett. Egyik leánya, menye v. sógornője segítségével sütött-főzött (aki munka idején az ételt a többi családtagoknak kihordta), vezette a kender földolgozását (csak a vetés volt a ffiak kötelessége). A ~é volt a baromfi haszna. **

MN IV:182. - MNL II:273.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.