🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > G > genius
következő 🡲

genius (a lat. gigno, 'nemz' szóból): az ókori rómaiaknál istenség, mely teremti s fenntartja az életet. - Minden ember fogantatásánál és születésénél jelen van, meghatározza jellemét, képességeit, és jó sorsot biztosít. Végigkísér az életen, s a halál után a házi →laresekben él tovább. Szoros értelemben a ~ a férfiaké, a nők teremtő és védő istene Juno. - Testületeknek, városoknak, államoknak, tereknek, utcáknak, középületeknek is volt ~a (genius loci). **

Pecz I/2:797.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.