🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > G > guba
következő 🡲

guba: a legegyszerűbb és legősibb szabású magyar felső ruha. A →dalmatikához hasonló, 3 bevágással egyetlen négyszögletes lepelből, a gubapokrócból v. csergéből készített kabátféle. - Ujjai rendesen jóval hosszabbak, mint a kar. Ritkán szokták felölteni, rendesen vállra vetve viselték, ennek megfelelőleg meglehetősen bő. Ffiak, nők ~ja egyforma, sőt a szegényebb család közöset viselt. Szatmár vm-ben az új ~t az assz. viselte, utána a ffié. - A ~ hazája az Alföld K-i része. Debrecen egyik tanácsjegyzőkv-e szerint a ~viselet Ung és Bereg vm. felől 1738 k. kezdett Debrecen felé terjedni, és a →szűrposztóból készült ruhát nemsokára kiszorította. A Dunántúlra is eljutott. A Tiszaháton a ~ fehér, a Szamosháton daruszínű, innen Ny-ra az egész orsz-ban a fekete ~t kedvelték. A 19. sz. közepén visszaszorult, 1930 k. jobbára már csak őshazájában, a Bodrogközben, Nyírségben, Érmelléken és a Kraszna-Szamos-Felső-Tisza vidékén ismerték. A ~ a ruténeknek, oláhoknak is mindennapos felsőruhája volt. **

MN I:350.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.