gyertyaóra: az éjszakai időmérés átmeneti megoldásaként használt eszköz a középkori Európában. - Az égő →gyertya közel egyenletes fogyásán alapuló időmérés ötlete vsz. angliai Nagy Alfrédtól származik. Olcsóságán kívül nagy előnye volt, hogy az egyenletes skálabeosztással ellátott gyertya, égetése közben, az időtartam mérése mellett a helyiség belső megvilágítását is szolgálta. - Készültek olyan ~k, amik az eltelt órákat gongütéssel jelezték. Ez esetben a gyertyába azonos távolságonként kis fémgolyókat helyeztek, s mikor ezek közül egy-egy a láng hőjének hatására a viaszból kiolvadt, a →gyertyatartó széles fémtányérjába hullva hangjelzést adott. - A skálabeosztás nélküli, de bizonyos szakaszonként illatosító anyagokkal átitatott gyertya (az ún. illatóra) égetése kuriózum volt csupán. - A ~k használatának különösen a ffi szerzetesrendek ktoraiban - az éjszakai →imaórák meghatározása miatt volt nagy jelentősége. Szélesebb körben a 9. sz: kezdtek elterjedni a ~k. - Szt IX. Lajos fr. kir. (ur. 1226-70) éjszakai olvasásainak szabályozására, X. Alfonz kasztíliai kir. csillagászati megfigyeléseihez vett igénybe ~t. A ~kat az olajlámpaórák váltották föl, majd ezek is háttérbe szorultak a mindennapi életben a kat. megújulás (→barokk) idején. T.J.P.