🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > G > gyógynövény
következő 🡲

gyógynövény: →gyógyításra alkalmas növény. - A növények egészséget befolyásoló hatása az ember számára elemi tapasztalat volt, az életéhez alapvetően hozzátartozó növények között hamar megtanulta megkülönböztetni a mérgező és gyógyító hatásúakat. A vadon termő növények közül a nép sokat orvosságnak használ a „fűben-fában van az orvosság” meggyőződés alapján. A ritkább növények megismerése azonban nagyobb fölkészültséget és ismeretgyűjtést igényelt, s hamarosan kevesek rangot adó tudománya lett (gyógyítók, sámánok, varázslók). A ~ek gyűjtése régen mindig asszonyi munka volt. A levágott füvet, letépett levelet, virágot, kiásott gyökeret árnyékos helyen megszárítva teszik el. - A kk-ban a szerz-ek céltudatosan gyűjtötték a ~eket, a ktorok külön ~kertje volt a →hortus sanitatis, melyben elsősorban az ún. ósz-i szt növényeket, füveket termesztették. Ezek között a fontosabbak: A →liliom az ártatlanság, a szüzesség jelképe, virágja oltárdísz. Illatát megőrzi a fürdővízben is, tehát gyógyító hatású, hagymája vizelethajtó, olajával sebeket, égési sérüléseket kezelnek. Lelki hatalmat is ad, mert Krisztusnak, a világ világosságának és Szűz Máriának is jelképe. Hagymáját étkezésre is használják. - A →rózsa gyógyító szirmait a fürdővízbe hintik. Magas csersav-, gallussav-tartalma miatt összehúzó hatású, így bélhurutnál, gyomorvérzésnél, fogínysorvadásnál alkalmazzák, jó toroköblítő szer. - A bab (Phaseolus vulg.) héját vércukor-, vérnyomáscsökkentő szerként használják. Vizelethajtó, serkenti a szívműködést. Kolint, C-vitamint tartalmaz. - A borsikafű (Satureia hortens., hurkafű, pereszlénycsombord) illatos fűszernövény, fürdővízbe téve reuma ellen használják. Cser-, keserűanyag-tartalmánál fogva megszünteti a bélhurutot, növeli az alacsony vérnyomásszintet. - A →zsályát dús illóolaj-, linalol-, tujon-, eucalyptol-, borneol-tartalmánál fogva italok, fürdővizek illatosítására használják. A teája fertőtleníti a vesevezetéket, köhögésnél váladékoldó hatású. Külsőleg toroköblítésre, borogatásra, aranyérre javallt. - A ruta (szagos- v. holdruta, virnánc) rutint, csersavat, illóolajat és egy mérgező anyagot is tartalmaz, ezért csak orvosi ellenőrzés mellett, óvatosan fogyasztható magas vérnyomás és epebántalmak esetén. - A dákoska (Gladiolo, legényvirág, kardvirág) oltárdísz, régi hiedelem szerint védelmet ad a gonosz ellen. Illóolaj-tartalmánál fogva fürdővízbe hintik. Olaja sebgyógyító. Ehető gyökerét fogyasztják, lisztbe is keverik. - A csombormenta (Pulegium, illatos menta, mocsári menta) bőven tartalmaz illóolajat, hesperidint, diosmint. Görcsoldó, szélhajtó. Sárgaság ellen használják, mert az epevezetéket tisztítja. Külsőleg asztmánál inhalálásra, reumánál bedörzsölésre alkalmazzák. - A zsomborfű (Sisimbria, toroktisztítófű, kányagyom, sebforrasztó zsombor) csípős ízű illóolajat tartalmaz, féreg- és vizelethajtó teája óvatosan adagolandó. Külsőleg torok- és seböblögetőszer. - A konyhakömény (Carum carvi, fructus, római, egyiptomi konyhakömény) ősi fűszer, illóolaj-, carveol-, colin-, cseranyag-tartalmú. Főzetét bélgörcsök, étvágytalanság ellen használják; reuma elleni bedörzsölőszerként is alkalmazzák. - A lestyán (Levisticum officinale) gyökere kőoldó, vizelethajtó, fűszeres illata fürdővízben, reuma ellen használatos. Teáját szívbajosok fogyasztják, illóolajat, angelicasavat tartalmaz, sebgyógyító. - Az édeskömény (Foeniculus vulgare, fönikli [ol., ném.], bécsi kapor) bő illóolaj-tartalmánál fogva köptető, szélhajtó, étvágyfokozó. Csecsemőknek kólika ellen is adják. Teája szemborogatásra előnyös, van ahol kenyérbe sütik. - A görögszéna (Trigonella foenumgraecum, lepkeszem) ánizsra emlékeztető illóolaja vizelet és szélhajtó, bélgörcsök ellen használják. - A kosztusz-gyökér (Costus hortensis) nyálkás, keményítőt, cukrot tartalmaz. A bélhurut gyógyítószere. - A rozmaringot (Rosmarinus officinalis, boldogasszony fája) m. növénynek tartják. Imakv-be préselik, innen a vasárnapi szagos mise elnevezés. Híres reuma elleni ifjítószer, a „magyar királyné vize” (Aqua reginae Hungariae). Külf. gyógyszerkv-ek előiratában még a 19. sz: is szerepelt. Legenda szerint I. Károly Róbert kir. (ur. 1308-42) feleségének egy remete adta a receptet. A rozmaring balzsamos olaja lineolt, borneolt tartalmaz. Máj- és epebaj gyógyszere. Szeszes oldatát isszák is, s bőrbe dörzsölik köszvényes fájdalom megszüntetésére. - A →menta (piperita) és a fodormenta (crispa), népiesen kucséráncska jellegzetes, kissé csípős illatú. Mentolt és annak észtereit, terpént, menthont tartalmaz. Gyomor-, bélgörcsökre, fog, torok, légzőszerv fertőtlenítésére ősidők óta használják. Fej-, fül-, derékfájásra és náthára is alkalmazzák. Idegbántalom esetén, alvászavarnál is használják. A fodormenta enyhébb hatású. - A borókát (Juniperus, gyalogfenyő, borovicskafenyő) a ktorok kerengőinek szélére ültették. Tobozbogyója jellegzetes illatú, édesen kesernyés ízű. Illóolajat, cukrot, C-vitamint, glikozidát, gyantát, cseranyagot stb. tartalmaz. Szél- és vizelethajtó, vese- és epekőoldó. Reumás és légzőszervi betegségeknél is alkalmazzák. A háztartásban fontos fűszer. Vizes párlatából erjesztéssel borókapálinkát (borovicska, gin) készítenek. - A szegfűszeget (szegfűbors) illatos termésének fölhasználásával füstölőszerként alkalmazták, mely elűzi a gonoszt és megöli a miazmákat. A szegfűszegből készített szeszes kivonat gyomor-, bél-, szélgörcsök ellen javallt. Illóolaj-, cariophylli- stb. tartalmánál fogva fürdővízbe hintették. „Szent” növénynek tartották, valamikor csak a p-k használhatták. Fűszerként, illatszerként kiterjedten alkalmazzák, nélkülözhetetlen a mézeskalácsosok műhelyében. - A →ciprusfa a fenyőfélék családjába tartozó örökzöld cserje, fa. Ősidők óta Közel-K-ről származó növény, a →gyász, az örökkévalóság jelképe, ezért ktorok, a temetők útjait szegélyezi. A 12 faj közül egyik elterjedt válfaja a szomorú, tömjénes ciprus, egy másik az illatos cédrus, mely égetve kellemes illatot áraszt. Egybe veszik a tuja, életfa-félékkel. Bogyós magjának kellemes illóolaj-tartalma miatt balzsamozásra és vizelethajtásra használják. Külsőleg sebgyógyító hatású. Faanyaga „örökkévaló”, a legnemesebb, legkeményebb. Tp-ajtót, koporsót, szobrot, csónakot stb. készítenek belőle. - Ikgr. A ~ek a korai →miniatúrafestészet kedvelt témái. Korai ábrázolásuk Dioszkuridész (Néró korának orvosi szerzője) De materia medica c. művének illusztrációi. S.J.

Varró Aladár: ~ek gyógyhatásai. Bp., 1930. - Rápóti-Romvári 1972. - Vanyó 1988.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.