🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > G > gyűjtögetés
következő 🡲

gyűjtögetés: a →gazdálkodás kezdeti foka, az ember életszükségleteinek kielégítése a természeti környezetből; az állat- és növényvilág egyedeinek és termékeinek összeszedése. - Az ember a gazdálkodás legalacsonyabb fokán alig termelt valamit, többnyire beérte a természet önként nyújtott adományaival. A termesztett növényeken kívül erdőn, réten, mezőn nagy számmal vannak olyan vadon burjánzó növények melyeket az ember sohasem termelt, gyűjteni azonban mindenkor gyűjtött mindennapi szükségleteire. Egyiknek a levelét, rügyét, kérgét, kóróját, fáját; a másiknak a virágját, magját, bogyóját, termését, nedvét használják föl. A vadon termő növények nemcsak táplálékul, hanem orvosságul, festékül, háztartási eszközül, építkezésre, ipari stb. célokra is szolgálhatnak. - Mo-on a 20. sz. elején is a növényi termékek összegyűjtése az asszonyok feladata volt. Az erdei termékeket, bogyókat, terméseket kézzel szedték köténybe, kosárba, esetleg lenyúzott fakéregből készült kászuba. A vízben termő harmatkását (Glyceria fluitans) az Alföldön kora hajnalban, míg a harmat föl nem száll, csónakon közelítették meg, bugája alá szitát tartottak, s addig rázták, míg a buga magja a szitába nem hullott. Gyermekek kővel, röggel, bottal verték le a vadgyümölcsfák termését, pl. a koronaakácét (Gleditschia); hosszú zsinegre kötött követ, macskát hajítottak a fára s a termést az ággal együtt rántották le. A facsipát, kecmecet v. macskamézet bicskával faragták le gyümölcsfák (szilva, meggy stb.) kérgéről. A nyír és juhar törzsét tavasszal baltával megvágták, fúróval megfúrták, s a keskeny csatornán kicsorgó édeskés nedvet, a viricset edényben felfogták (viricselés). A gyökereket és a gumókat a gyermekek homokos talajból kézzel, kötött talajból bicskával kaparták ki, a felnőttek erre a célra ásót v. kapát használtak. Az Alföldön disznókkal szagoltatták ki a föld alatt rejtőző ehető gyökereket és gumókat, ha föltúrta a zsákmányt, ostorral elverték s fölszedték. Így szokták kitúratni, ritkábban ekével kiszántani a földi mogyorót, az édesgyökeret, a gyékény lisztes gyökerét, stb. A gombát szellős helyen megszárítva rakták el télire. - A gyógynövény fontos tárgya a ~nek. A levágott füvet, letépett levelet, virágot, kiásott gyökeret árnyékos helyen megszárítva teszik el. Uígy bánnak bizonyos fűszernövényekkel, mint pl a →kömény, a komló, az üröm, a torma stb. A bikkmakkot olajütés céljából a fa alatt összesöprik és zsákokba rakják. Jóval jelentősebb a szerepe némely vadon termő mocsári növénynek, mint pl. a →nádnak és a →gyékénynek, de ezek vágása a ffiak munkakörébe tartozik. - A ~ zsákmányoló módja az állatok tojásának v. télire gyűjtött élelmének elrablása. A hörcsög gyűjtötte gabonát a szegény ember megette, ha pedig a szem őrlésre nem alkalmas, baromfit etetett vele. A lápok, rétségek böngészője, a pákász, tavasszal csónakon kutatta föl a vízimadarak fészkét, s szedte össze tojásukat. Ősszel meg szokták ásni a hörcsög v. a güzü (ürge, mezei egér) földalatti fészkét a benne található gabonafélék s egyéb magvak kedvéért. A mókus és a pele ősszel mogyorót, fenyő- és egyéb magot gyűjt odújába, melyet a gyermekek kutattak s dézsmáltak meg. **

MN II:6, 8.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.