🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > H > Habsburg
következő 🡲

Habsburg György (Starnberg, Bajoro., 1964. dec. 16.-): főherceg, nagykövet. - →Habsburg Ottó főhg. és Regina von Sachsen-Meiningen hgnő fia. 1984: Tutzingban (Felső-Bajoro.) érettségizett. 1984-85: az Innsbrucki Egy-en jogot hallg., majd egy félévet a madridi Euro-Centerben töltött, ahol 1985: megkapta a Sociedad Cervantina diplomáját. 1986-89: a müncheni Ludwig Maximilian egy-en tört-et és pol. tud-t, 1989-90: Madridban a Complutense egy-en sp. és iszlám tört-et, 1990-93: újra a Ludwig Maximilian egy-en tört-et tanult. - 1987-88: a ném. ZDF televízió kortárs tört. és eu. pol. részlegénél dolgozott. 1989: 3 hónapot töltött az Ománi Szultánság televíziójának hír-részlegénél. 1990-92: vállalatával, a Markus Filmmel (München) vallási és pol. témájú dokumentumfilmeket készített. - Számos eu. lap független tudósítója, Afganisztánból, Pakisztánból, Kínából, a Karib-szigetekről, Maghrebből, Japánból, Panamából, Ukrajnából, CS-ból, Szlovéniából, Horváto-ból, Olo-ból, Au-ból, Mo-ról tudósít. - 1979, 1984, 1989 és 1994: közreműködött az →Európa Parlament választásain. - 1993 óta Bpen él, dr. Habsburg Ottó hivatalának vezetőjeként a Mo-i Páneurópai Mozgalmat építi. Tagja a M. Nemz. Múz. Kuratóriumának. A Bpi Műszaki Egy. szenátora. 1995: az MTM Kommunikációs Iroda (Közép-Eu. legnagyobb filmgyártó és -forgalmazó cége) igazgatója. 1996: az MTM-SBS Television Rt. igazgatótanácsának tagja. 1996. XII. 16: a M. Közt. rk. és meghatalmazott nagykövete. - Anyanyelve ném., felsőfokon beszéli az ang., fr., sp. és m. nyelvet, alapfokon az ol-t. - 1997. X. 18: Bpen a Szt István-bazilikában házasságot között Eilika von →Oldenburg hgnővel. H.Gy. titkárság közlése

Habsburg Ottó (Reichenau, Alsó-Au., 1912. nov. 20.-): az →Európa Parlament tagja, a →Páneurópa Unió nemzetközi elnöke, IV. Károly, Ausztria főhercege (később császára, Mo., Cseho., Horváto., stb. kir-a) és →Zita, Bourbon-Párma hercegnő (később császárné) elsőszülött fia. - A Reichenau melletti Wartholz villában született. Franz Nagl bécsi bíb. érsek keresztelte meg XI. 25: a házi kápolnában a Franz Josef Otto Robert Maria Anton Karl Max Heinrich Sixtus Xaver Felix Renatus Ludwig Gaetanus Pius Ignatius névre. Keresztapja I. Ferenc József cs. és m. kir. - Részt vett 1916. XI. 30: Bécsben I. Ferenc József temetésén, majd XII. 30: Bpen atyja, IV. Károly koronázásán. 1918. X. 2: keresztelése kápolnájában volt elsőáldozó. Amikor apja, Károly XI. 11: átmenetileg lemondott a kormányzásról és XI. 12: kikiáltották a köztársaságot, a család Eckartsauba költözött, majd 1919. III. 23: brit katonai kísérettel vonaton elindult Svájcba. III. 24: érkeztek meg Schloss Warteggba (Prangins-villa), ahonnan 1922. II. 2: követték Károlyt Madeira szigetére, Funchalba. Apja temetése után V. 19: a család a Madrid melletti El Pardo kastélyba költözött, majd a nyár folyamán mint száműzöttek Lequeitióban (Baszkföld), az Uribarren palotában találtak otthont. 1923. VIII. 24: ~ itt bérmálkozott, bérmaatyja XI. Pius p. 1929. X: átköltöztek Steenockerzeelbe (Belgium). A vándorlás oka az osztr. Habsburg-különtörvény, mely száműzte a családot Au-ból és elkobozta minden vagyonát (~ csak 1966: térhetett vissza Au-ba az Osztr. Legfelső Közig. Bíróság ítélete nyomán). ~ Von Bar hg. néven beiratkozott a leuveni egy-re. 1930. X. 1: Lequeitióban kitüntetéssel érettségizett, XI. 20: nagykorúsították. Ampass község (Tirol) 1931. XII. 6: díszpolgárává választotta, 1938-ig 1603 település tette ugyanezt. 1935. VI. 27: a leuveni egy-en a társad- és pol-tudományok dr-ává avatták mint Otto von Bar hg-et. 1933. VII. 10: Schuschnigg szövetségi kancellár fölfüggesztette a Habsburgok száműzetését. 1936: ~ a Richard Coudenhove-Kalergi gr. által alapított Páneurópa Unió tagja lett. 1938. II. 17: ~ fölszólította Schuschniggot, hogy Hitlerrel szemben az összes pártot magában foglaló kormányt alakítson, s készségét nyilvánította arra, hogy Au. megvédése érdekében szövetségi kancellár legyen. Schuschnigg, aki a javaslatot elvetette, III. 9: népszavazást hirdetett III. 13-ra Au. függetlensége kérdésében. Válaszul III. 12: Hitler bevonult Au-ba és IV. 22: köröztetni kezdte ~t. - ~ 1940. V: Párizsba, VI: Portugálián keresztül Washingtonba (D.C.) menekült, ahol 1944-ig a Páneurópa Unió képviselője. Testvérei támogatásával elérte a következőket: 1945-ig pol. üldözöttek és zsidók ezreinek életét mentette meg; Au-t nem érte légitámadás 1944. III-ig; szervezni kezdtek egy osztrák zászlóaljat, melynek fölállítását végül Sztálin megakadályozta; a németek K-No-ból és a Szudéta-vidékről való kitelepítésének időleges megakadályozása (Benes később végrehajtatta); a tiroli-olasz határ felülvizsgálata a nyelvhatár szerint; Mo. belépése a háborúba a Ny-i hatalmak oldalán, s ennek fejében a nyelvhatár szerinti határkiigazítás Erdélyben és Szlovákiában, amit Horthy pánikszerű eljárása és Sztálin hiúsított meg: Au-ban 2 helyett 4 megszállási zóna kialakítása. Churchill fölvetette egy dunai államszövetség tervét. Mindezen elképzeléseket Sztálin és elvtársai meghiúsították. - ~ legnagyobb pol. sikere ebben az időben, hogy 1943. XI. 1: a moszkvai nyilatkozat Au-t újra önálló államnak ismerte el. - 1944. X. 26-1954. I: ~ Fro-ban és Spo-ban élt számkivetésben. 1945. VI: visszatért Tirolba, 1946. I: azonban távoznia kellett, mert újra hatályba léptették a kiutasítási rendeletet. - 1951. V. 10: Nancyban a Les Cordeliers-tp-ban házasságot kötött Regina von Sachsen-Meiningen hgnővel, akivel 1954. I. óta Pöckingben (Bajoro.) él. 1955. V. 15: a Habsburgokat kiutasító törvényt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata ellenére államszerződésben rögzítették, ~t 1961. V. 31: a Habsburg törvény értelmében lemondási nyilatkozatra kényszerítették (ezért jogilag érvénytelen). 1966. VI. 1-től újra beutazhat Au-ba. 1957-73: ~ a Páneurópa Unió helyettes, 1972. VII. 27: megbízott, Coudenhove halála után, 1973. V. 11: nemzetközi elnöke. 1978: ném. állampolgár. Az Európa Parlamentben (→Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése) 1979. VI. 10: a bajor CSU (Ker. Szociális Unió) képviselője, az EVP (Európai Kereszténydemokraták) frakciójának szóvivője a Külpol. és Biztonsági Biz-ban, a Magyar Delegáció alelnöke, a Jogi Biz. tagja. 1982. VII. 8: elérte, hogy a közgyűlésben egy üres széket állítottak a vasfüggöny mögött élő népeknek, annak jeléül, hogy Európa több, mint az →Európai Gazdasági Közösség. - 1988. VII. 13: ~ 70 év után először látogatott Bp-re. Kezdeményezője és egyik védnöke volt 1989. VIII. 19: a Sopron melletti Páneurópa-pikniknek, melynek alkalmával 661 keletnémet állampolgár menekült Au-n át a NSZK-ba. Ez jelentette Közép- és Kelet-Eu-ban a sztálini diktatúra bukása kezdetét. 1998. I: 7 gyermeke (Andrea, Monika, Michaela, Gabriella, Walburga, Károly, →Habsburg György) és 18 unokája van. - Rendjelei: 1916: Aranygyapjas rend, 1951: a Spanyolországi Carlos III. rend nagykeresztje, 1980: Pápai Gergely-rend szalagos, csillagos nagykeresztje, 1993: No. nagy érdemkeresztje, Pakisztáni Hilal i Quaid i Azam-rend, 1996: Afrika-rend, Bajor Érdemrend, Luxemburgi Lyon d'Or nagykeresztje. - Az Aranygyapjas Rend elnöke. - A Szudétanémet Szövetség Európai Károly-díja, az Elűzöttek Szövetségének díszplakettje a nemzetiségi jogok terén és a német kelet érdekében szerzett érdemekért; Médaille de Mérite Européen Luxembourg, 1977: Robert Schuman-aranyérem, Párizs városa aranyérme, Konrad Adenauer-díj, Louise Weiss-díj, a zsidó Rágalomellenes Liga (Anti Defamation League) Nemzetközi Emberjogi díja, Horvátországi Zvojnimir király-rend nagykeresztje, Észtországi Maarjaa Maa-rend, Bajorország Európa Érme, stb. - Fr., sp., port., mexikói egyetemek és akadémiák mellett a Pécsi Orvostud. Egy. és a bpi ELTE díszdoktora. - Könyveit (1998-ig 34-et) 7 nyelven írta tört., pol. és szociálpol. témakörben, különös tekintettel az Eu-politikára. Ausztráliát kivéve minden földrészen előadásokat tartott, 1953 óta 21 napilap közli heti világpol. krónikáit. - M: Coutumes et droits successoraux paysans en Autriche. Leuven, 1935. (Dissz.) - Entscheidung für Europa. Innsbruck, 1953. - Probleme des Atomzeitalters. Uo., 1955. - Soziale Ordnung von Morgen. München, 1957. - Bernhard von Baden. Vorwerk, 1958. - Im Frühling der Geschichte. Bécs, 1961. - Der Ferne Osten ist nicht verloren. Uo., 1963. - Europa-Grossmacht oder Schlachtfeld. Uo., 1963. - Afrika ist nicht verloren. Uo., 1964. - Gottes Hand in der Geschichte. Uo., 1966. - Karl V. Uo., 1967. - Politik für das Jahr 2000. Uo., 1968. - Les Transports et l'Europe. Centre de Recherches Européennes, Lausanne, 1969. - Damals begann unsere Zukunft. Bécs, 1971. - Rudolf von Habsburg. Uo., 1973. - Bis hierher und weiter. Uo., 1974. - Die Heilige Hedwig von Schlesien und unsere Zeit. Uo., 1974. - La Naissance d'un Continent. Párizs, 1975. - Idee Europa-Angebot der Freiheit. München, 1976. - Karl IV.-ein europäischer Friedensfürst. Uo., 1978. - Jalta és ami utána következett. Uo., 1979. - Europa-Garant der Freiheit. Uo, 1980. - Die Reichsidee-Geschichte und Zukunft einer übernationalen Ordnung. Fiesole, 1986. - Macht jenseits des Marktes-Europa 1992. Bécs., 1988. - Karl V.-Kaiser für Europa. München, 1990. (m-ul: V. Károly, egy európai császár. Bp., 1994) - Zurück zur Mitte. Uo., 1991. - Így láttam... Bp., 1992. - Európáért. Uo., 1992. - Friedensmacht Europa-Sternstunden und Finsternis. Bécs, 1995.  Habsburg titkárság közlése

Wiesner-Zessner-Spitzenberg: Otto-der Erbe. Bécs, 1930. - Kraus, Walter: Otto von Habsburg. H.n., 1955. - Werner, Arthur: Otto von Habsburg-Weg, Weltbild und Werk. H.n., 1958. - Vasari, Emilio: Dr. Otto Habsburg oder die Leidenschaft für Politik. München, 1972. - Csonka Emil: H. O. Uo., 1972. - Vasari, Emilio: Ein Kämpfer für Europa-~ im Europa-Parlament. Uo., 1982. - Griesser, Hermann A.: Konfisziert-Österreichs Unrecht am Hause Habsburg. Bécs-München, 1986. - Feigl, Erich: Otto von Habsburg-Protokoll eines politischen Lebens. Uo., 1987. - Habsburg, Walburga von: Einigen, nicht trennen. Festschrift für Otto von Habsburg. Augsburg, 1987. - Feigl, Erich: Otto von Habsburg-Profil eines Lebens. Bécs-München, 1992. - Douglas, Walburga: Otto von Habsburg-Ein souveräner Europäer. Uo., 1997.

Habsburg-Cillei szövetség, 1443. aug. 16.: Bécsújhelyt III. (Habsburg) Frigyes német király (ur. 1440-93, német-római császárként 1452-93), valamint Cillei Frigyes és Ulrik grófok között kötött szövetség. - A Frigyes kir. elismerte Zsigmond m. kir-tól (ur. 1387-1437) 1436: birod. fejed. rangra emelésüket, Ulrikot a ném. kir. tanácsba is fölvette. A Cilleiek beleegyeztek egy örökösödési szerződésbe, mely fiúági kihalásuk után no-i birtokaikat a Habsburgokra hagyta, ellenkező esetben azok krajnai és isztriai birtokai rájuk v. utódaikra szálljanak. A ~ a p. és a ném. birod. kivételével minden ellenségük, így I. (Jagelló) Ulászló m. kir. (ur. 1440-44) ellen is irányult, hiszen (V.) László trónöröklése mindkét félnek érdeke volt. 1443 nyarán a tör. elleni hadjárat miatt (→hosszú hadjárat) I. Ulászló 1 é. fegyverszünetet kötött III. Frigyessel, amit 1444. V. 21: 2 é. meghosszabbítottak. 88

Kerékgyártó 1875:274. - Huber II:506. - MTK I:262.

Habsburg-erdélyi szövetség, 1595. jan. 28.: a lemondott Báthori Zsigmond erdélyi fejed. (ur. 1586-97, 1598-99, 1601-02) 1594. VIII. 8: visszavette a hatalmat, VIII-IX: leszámolt ellenzékével, Bocskai István váradi kapitányt és Alfonz Cariglo SJ-t Prágába küldte követként Rudolf kir-hoz (ur. 1576-1608), ott Kutasi János győri, Szuhay István veszprémi pp-kel, Erdődy Tamással, stb. tárgyaltak és megállapodtak: I. Rudolf és Zsigmond közösen viselnek hadat a tör. ellen, a békekötésbe Havasalföldet és Moldvát is belefoglalják. Ha Báthori fiúörökös nélkül halna meg, Erdély a m. kir-ra szálljon, ha leányai lesznek, őket a m. kir. 100.000 ft jegyajándékkal házasítsa. Rudolf Báthorit „Erdély fenséges fejedelmének” címezi, s ném. birod. hg-gé nevezi s a néhai Károly főhg. leányai egyikével házasítja össze. Ha Erdélyből a tör. elűzné, a cs. őt és övéit méltóságához illően látja el. A ~et Pozsonyban a rendek megerősítették és törvénybe iktatták (1595:5. tc.). Bocskai Grácban Mária Krisztinát Zsigmond fejed. számára eljegyezte, III. 5: az esketést is végrehajtatta, VIII. 6: Gyulafehérvárt megtartották a menyegzőt. 88

Horváth M. IV:432. - MTK II:414.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.