🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > H > Hadad
következő 🡲

Hadad, Adad: 1. az időjárás és a növényvilág akkád istene. Kultusza Mezopotámiában a Kr. e. 3. évezred végétől igazolható, Föníciában a hellén korig virágzott. Az ÓSz-ben csak különféle nevek elemeként fordul elő (→Benhadad, →Hadad-Ezer, →Hadad-Rimmon). - 2. edomita, Badad fia, Avit kir-a, aki legyőzte a midianitákat (Ter 36,35; 1Krón 1,46). - 3. edomita, Mehetábel férje (Ter 36,49; 1Krón 1,50). - 4. edomita királyfi, aki Dávid győzelme után Egyiptomba menekült. A fáraó felkarolta, hozzáadta a feleségének, →Tachpenesznek a húgát feleségül. Dávid halála után visszatért Edomba és felszabadította hazáját (1Kir 11,14-2,25b). **

BL:524.

Hadad, v. Szilágy vm. (Hodod, Ro.): vár. - Vsz. a kusalyi Jakcs család építtette. 1399: említik először. A Habsburgok és az erdélyi fejed-ek közötti harcokban jelentős szerepet játszott, többször cserélt gazdát. 1584: a Wesselényi család birtokába került. 1600: Basta tábornok szállta meg. 1710: hosszú ellenállás után védői feladták a császáriaknak. Köveinek felhasználásával épült a kastély, így a felszínen nyoma is alig maradt. Bá.B.

Kiss 1987:364. - Vártúrák III:361.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.