hang (héb. kol, lat. vox): 1. fizikailag hallószervvel (→fül) fölfogott, bármely eredetű rezgés, a →hallás tárgya. A ~ot minden anyagi közeg továbbítja (szilárd, légnemű, cseppfolyós), a légüres tér nem. Terjedési sebessége levegőben 0 C°-on 331 m/sec, a hőmérséklet emelkedésével nő; a sebesség szilárd és cseppfolyós anyagokban nagyobb, mint légneműekben. Az emberi fül által hallható ~ok tartománya 16-20.000 Hertz, az ennél alacsonyabb frekvenciájú ~ az infra~, a nagyobb frekvenciájú az ultra~. - A ~ jellemzői rezgéstanilag a magasság (1 mp alatti rezgések számától függ), az erősség (a rezgések amplitúdójától függ) és a szín (az alap~gal együtt szóló felhangok számától és erősségétől függ). - 2. A zenei hang alaphangból és harmonikus felhangokból álló, összetett ~ (→zene, →ének), harmonikus összetettsége különbözteti meg a zörejtől, amit a 20. sz. végén szándékosan építenek be a zeneművekbe (→harmónia). - 3. Az emberi ~ a →beszéd és az ének eszköze. Az ember ~ja egyéni, sajátos ismertetőjegy, nincs két teljesen azonos ~ú, ~színű ember. - A Szentírás a ~ot gyakran a →szóval azonos értelemben használja, máskor viszont a sírás (Mt 2,18), rettegés (Iz 66,6; Jer 3,21; 4,31; 9,19; 25,10.36) az örvendezés és ujjongás szavak nélküliségének kifejezésére (Iz 65,19; Jer 33,11). Szerepel a léptek (Ter 3,8), szárnyak (Ez 1,24), a hulló levelek (Lev 26,36), a dörgés (Kiv 9,23) stb. ~ja is. Állandósult szókapcsolatai: a 'hallatja ~ját' (Kiv 9,23); 'valakinek a ~ját (szavát) hallani' = engedelmeskedni (Ter 3,17; 30,6); 'kiáltásom ~ja' = kiáltásom (vö. Zsolt 5,4), '~ját fölemelni' = kiáltani (vö. Ez 21,27). A szeretet kedvessé, szépen csengővé teszi a ~ot (Én 2,14; 5,2) A ~ fontos ismertetőjegy: Jákob amikor már nem látott, ~járól fölismerte Izsákot (Ter 27,22).- Isten ~ja az ÓSz-ben elsősorban a →prófétákban szólalt meg. Mózes igen gyakran hallotta az Úr ~ját (Szám 7,89). A meghívás Isten ~jának meghallásával kezdődött (Iz 1; Jer 31). A próféta kiáltása, ~jának fölemelése Isten szavának sürgető erejét fejezi ki (Iz 40,3.6; 42,2; 52,8; 58,1). - Jahve ~jára (= szavára) hallgatni (75x) olyan követelménye az ÓSz-nek, amely Jahvénak önmagáról adott kinyilatkoztatásából következik. A nép felszólítást kap Isten ~jának, szavának (= parancsainak) megtartására, amelyet a szövetség megkötésekor hallhattak. Ezzel kell a népnek Istene iránti szeretetét megmutatnia (MTörv 30,20). →Isten szava, →szó, →szózat - Az ÚSz-ben Isten ~ja a Fiú ~ja (vö. Zsid 1,1). Maga Isten ~ja igazolta Őt (Mt 3,17; Mk 9,7); az Ő ~jára (= szavára) kell hallgatni (Jn 5,25; 18,37; Zsid 3,7); övéi ismerik is az Ő ~ját (Jn 10,3). A gör. szó 'nyelv' értelmet is hordozhat (1Kor 14,10; 2Pt 2,16). - Az ember hitének, bizalmának, örömének, szorongásának és félelmeinek ~ja legkifejezőbben a zsolt-okban szólal meg. **

BL:558.

Hang Dániel Lajos, OCist (Kalocsa, Pest vm., 1867. jún. 4.-Székesfehérvár, 1956. febr. 19.): gimnáziumi tanár. - 1884: Kalocsán éretts. 1885. VIII. 29: lépett a r-be, Zircen teol-t végzett, a bpi tudegy-en mat-fiz. szakos tanári okl-et szerzett, 1890. VII. 30: ünn. fog-at tett, VIII. 3: pappá szent. 1893: drált. 1890: Székesfehérvárt, 1899: Baján gimn. tanár, 1899-1900: Zircen apátsági jegyző(?), 1900: Nagyesztergáron plnos, Zircen apátsági jegyző is, 1903-33: nyugdíjazásáig Pécsett gimn. tanár. - Írása: pécsi ciszt. gimn. értes. (1904: A radioactiv anyagok s az anyagról való mai nézetünk) - M: Az evoluták és evolensek elmélete. (Bölcs. dri ért.) Székesfehérvár, 1893. (Klny. székesfehérvári főgimn. értes.) 88

Szinnyei IV:421. - Vajda 1900:170. (1899-1900: Petrozsényban gimn. tanár - csak itt!) - Schem. Cist. 1942:236. - Gulyás XII:512. - Diós 1995:70.