Harnack, Adolf von (Dorpat, Észto., 1851. máj. 7.-Heidelberg, No., 1930. jún. 10.): evangélikus egyháztörténetíró. - Lipcsében teol-ból drált. 1874: uo., 1879: Giessenben, 1886: Marburgban, 1888: Berlinben egy. tanár. 1903-11: az Evangélikus Szociális Kongresszus elnöke. - →Schleiermacher mellett a századforduló legjelentősebb prot. teol-a, a liberális isk. vezére. A porosz tud. akad. tagja, a berlini áll. kvtár főig-ja volt. - Tanítása az evang-ot lényegesen lerövidítette és a jóságos Atyaistenről szóló, Jézustól kapott üzenetté tette. Ez a jézusi evang. fejlődött már az ősegyh-ban a Jézus Krisztusról szóló evang-má, s ezzel kezdődött a katolicizmus. Szembeállította a dogmákat és az evang-ot, s úgy vélte, hogy a dogma a gör. szellem evang-ból levezetett alkotása. A →dogmafejlődés szerinte tévút, melynek végpontján Luther áll, aki újra fölfedezte az evang-ot. ~ így „redukciót”, 'visszavezetést' akar végrehajtani, a kerséget az Atyaistenről szóló evang-hoz akarja visszavinni, ezért elhagy minden hitvallást, dogmát, sztséget, csodát, intézményes egyh-at, sztelést stb. E tanítással az I. vh. után a →dialektikus teológia ugyan szembefordult, de valójában nem haladta túl. - Fm: Lehrbuch der Dogmengeschichten. 1-3. köt. Tübingen, 1931. - Wesen des Christentums. Leipzig, 1900. M.I.L.

LThK V:16. - VIL IV:241; VI:929.