Homoródmente, Homoródok vidéke (Hargita m., Ro.): természeti és néprajzi kistáj a volt Udvarhely vármegye délnyugati részén. - Ter-e 560 km2, lakossága 1996: 19.339 fő. A Nagy- és a Kis-Homoród folyók hosszanti völgyeiben meghúzódó falvak településfüzérként nyújtózkodnak. A Nagy-Homoród teljes hossza 59 km (Hargita m-ben 36 km), a Kis-Homoródé 46 km (Hargita m-ben 36 km). Közigazgatásilag: Szentegyháza város, Kápolnásfalu, Lövéte, Homoródalmás, Homoródszentmárton és Oklánd közs. és ezek 22 faluja tartozik hozzá. Vízrajzilag az egykori Udvarhelyszék ter-éből a ~hez tartozik Ége, Székelydálya és Petek, Homoródjánosfalva, Homoróddaróc, Homoródbene, Pálos, Kaca, Homoród, Székelyzsombor, Mirkvásár és Szászugra, a volt kőhalmi járásból Kőhalom városa, Sövénység, Szászfehéregyháza, Garat, Zsiberk, Lemnek és Dombos. - A Homoród név a meder alakjára utal, a m. nyelvter. számos helyén előfordul. Jánosfalvi Sándor István Székelyhoni utazás a két Homoród mellett c. művében a Külső- v. Nagy-Homoród és Belső- v. Kis-Homoród neveket használta, mely a székely tájszemlélet kifejeződése: a K-i, Hargita felőli folyóág a Belső-Homoród. Mindkettő a Központi-Hargitából ered és párhuzamosan D-i irányba veszik útjukat. Homoród közs-nél egyesülnek, és az egyesült Homoród Szászugra határában ömlik az Oltba. Jánosfalvi Sándor István névfejtése: „kivált a külsőnek szinte semmi esése sem lévén jó darab helyt, egészen visszahomorodik s emiatt gyakran kiönt, ámbár Hámerodnak is némelyek szerint neveztethetett a belső, Lövétén fejül a legrégibb időktől fogva volt hámorokról.” Murádin László szerint a Homoród folyónév m. közszóból alakult, térszínformára utal, a folyómeder homorú alakjával kapcsolatos; a folyónév a homoró melléknévnek -d képzős származéka (1421: Humrud alakban fordult elő). A völgyben települt falvak tehát a víz nevét kapták. ~ kisebb tájegységei: a Hargita-hegység előterében elterülő Havasalja (Kápolnásfaluval és Szentegyháza várossal), a Nagy-Homoród vidéke és a Kis-Homoród vidéke. Mezővárossá csak a kettős Oláhfalu (Kápolnásfalu és Szentegyházasfalu) fejlődött. A 19/20. sz. fordulóján fő jövedelmi forrása az állattenyésztés és a fakitermelés. A faáru forgalma a völgyekben zajlott, viszonylag fejlett volt a malom- és háziipar. A háromnyomásos határhasználat 1850-től terjedt el. Az őszi nyomás (búza, rozs) mellett kialakult a tavaszi nyomás (kukorica, burgonya) is. Néprajzi és művelődési hagyományokban gazdag, a havasi állattartás, az erdőgazdaság és a csergekészítés hagyományai 1999: is élnek. A jó közlekedési utaktól távol, vasút nélkül, gazd. árnyékban a falvak népességmegtartó ereje gyengül, ~ elöregedése talán megfordíthatatlan. Települési érdekesség, hogy a falvak zöme a két Homoród völgyében füzérszerűen helyezkednek el, az eredettől egészen Homoród faluig, mely az egykori szász Kőhalomszék (1999: Brassó m.) ter-e volt. ~ két végén két kisváros: Szentegyháza és Kőhalom. Aprófalvas vidék, de van óriásfalva (Lövéte), szórványtelepülése (Királyfürdő) és ifjúsági üdülőtelepe (Homoródfürdő). Zömmel unit. vallású m-ok lakják. Az ásványvízforrásokat gyógyvizekként alig hasznosítják. ~ paraszti hagyományai, a népi kultúra állapota a helyi szokásrend, a falusi értékrend stb., föltáratlanok. Vo.L.

Vofkori I:566. - Murádin 1998:10.