Hummel, Johann Nepomuk (Pozsony, Pozsony vm., 1778. nov. 14.-Weimar, 1837. okt. 17.): zeneszerző, karmester, zongoraművész. - Atyja 1786: Bécsben karmester. ~ 2 é. Mozart, majd Albrechtsberger és Salieri növ-e. Már 1788-93: eu. hangversenykörutat tett. 1804-11: az Esterházy-zenekar h. vez-je Kismartonban. 1816: Stuttgartban, 1819: Weimarban udvari karmester. - M: Mo-on: 3 Mise (B, d, Esz), 1 graduale, 2 offert., 1 Tantum ergo (Esztergom, Győr, Keszthely, Pannonhalma, Pécs, Székesfehérvár, Veszprém). M.R.

MGG V:927. - Murányi 1978. - Brockhaus II:203.

Hummel Kornél (Bp., 1907. júl. 12.-Bp., 1945. jan. 17.): pap, hitoktató, vértanú. - 1929. VI. 29: sztelték pappá. Balassagyarmaton kp. 1932: Bp. XIV. ker-ében hitoktató, a Vakokat Gyámolító Orsz. Egyes-ben is. 1944 őszén az üldözött zsidók mentésében Baránszky Tibor munkatársa. Az ostrom alatt a Vakok Int-ébe költözött. 1945. I. 17: egy orosz katona behatolt az intézetbe, és egy vak leányon erőszakot akart elkövetni. Az int. lakói az éppen gyóntatószékben lévő ~t hívták segítségül. A világtalan lány védelmére siető ~t a katona a helyszínen agyonlőtte. H.V.K.

Schem. Strig. 1945:322. - Meszlényi Antal: Magyar szentek és szentéletű magyarok. München, 1976:245. - Hetényi Varga I:113. - Magyar Vetés 1994. I. 23. (Csóka Jenő: ~, az elfelejtett vértanú) - Stoffán György: Védőbeszéd. Bp., 1995:71. - Új Ember 1997. VIII. 17. (Lak István: A szeretet áldozata. Emlékezés a vakok papjára.)