🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > H > Huygens
következő 🡲

Huygens, Christian (Hága, Holl., 1629. ápr. 14.-Hága, 1695. júl. 9.): fizikus, matematikus, csillagász. - Apja, Constantijn a nyelvek, a termtud-ok, a mat. és a műv-ek terén jól képzett humanista tudós, költő és diplomata, fejed-ek tanácsadója volt. ~ első tanulmányait apja irányítása alatt, otthon, magántanulóként végezte. Kis ideig a leideni, majd a bredai egyetemre járt, jogi diplomát szerzett. Képzettségét a kor szellemi közp-jainak felkeresésével és neves tudósokkal folytatott levelezéssel növelte. - Első közleményei mat. tárgyúak: a kör és a kúpszeletek geometriája, a pi-szám értékének pontosabb meghatározása, valószínűségszámítás. Ezután érdeklődése az optika felé fordult. Üvegcsiszoló gépet szerkesztett, és az addigiaknál sokkal jobb minőségű optikai lencséket készített. Tökéletesítette a refrakciós csillagászati távcső szerkezeti elrendezését (~-okulár). 1655-56: testvérével együtt készített távcsöve segítségével felfedezte a Saturnus egyik holdját, a Titánt, és megerősítette a Saturnus gyűrűjének létezését. 1686: felfedezte az Orion ködöt. A csillagászathoz szükséges pontosabb időmérés indította 1657: az ingaóra kifejlesztésére, feltalálta annak szabályozóját. Ezzel kapcsolatos vizsgálatai vezették el a matematikai és fizikai inga törv-szerűségeinek felismeréséhez, majd a körmozgás létrejöttéhez szükséges centripetális erő és centripetális gyorsulás értékének mat. meghatározásához (Horologium Oscillatorium, 1673), ami →Newton felfedezéseiben is kulcsszerephez jutott. →Galilei és →Descartes munkáját folytatva jelentős eredményeket ért el az ütközések, a hajítások, a szabadesés mechanikájának terén. Munkássága a →fény hullámelméletének kidolgozása révén alapvető jelentőségű az optikában. A következő korokban a fénnyel kapcsolatos kutatásokra ~ hullámelméletének és a Newton-féle korpuszkuláris fényelméletnek a vetélkedése nyomta rá bélyegét. Nemcsak az optika, hanem általában a hullámtan alaptétele a ~-elv: a hullámtér minden pontja további gömbhullámok forrása, és az észlelt tovahaladó hullám ezeknek az elemi hullámoknak a burkoló felülete. A fény hullámelméletével ~ magyarázni tudta a fénytörés és fényvisszaverődés jelenségeit (Traité de la lumiére, 'Értekezés a fényről', 1690). Elve később a fényelhajlás jelenségének értelmezésére is alkalmassá vált, amikor azt 1819: Fresnel a fényhullámok szuperpozíciójával kombinálta (→fizika). A mat. terén ~ (Newton és →Leibniz mellett) az integrál- és differenciál-számítás egyik megalapozója. 1663: az ang. Royal Society, 1666: a fr. Académie Royale des Sciences első tagjaik közé választották. XIV. Lajos meghívására az utóbbinak Párizsban évekig elnöke volt. N.D.

NCE VII:279. - Simonyi 1978:200.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.