habitus (a lat. habere, 'bír', 'önmagát birtokolja' szóból; gör. megfelelői: hexisz, katasztéma, szkéma): 1. készség, a képesség maradandó felkészültsége a cselekvésre. - a) Filozófiailag. A szó eredeti értelmében birtoklás, ezért a valamitől megfosztottsággal (privatio) áll szemben, de önbirtoklás is, így olyan →minőség, amely a létbeli alapokra (animus, figura) mutat vissza, annak kifejezése (gestus, habitudo), uakkor magatartás (mos = erkölcs), állapot (status), mint amilyen a sportolónál a beidegződés, az edzettség, a gyakorlottság. A ~ kifejezést Arisztotelész alkalmazta először. Háttere a potencia-aktus-elmélet, mintegy átmenet a kettő között. A lelki képességek vonalán áthidalja személyes és tárgyi vonatkozás, aktív és passzív oldal, szabadság és szükségszerűség, lét és tevékenység feszültségi pólusait. - b) Lélektanilag. Több mint hajlam, képesség, inkább szokás, magatartás. Aquinói Szt Tamás meghatározása: a képesség meghatározottsága, mely olyanná alakítja, hogy bármikor a természetének megfelelő tökéletesség irányába képes lendülni. Ennek ellenére szokás (tárgyilag v. alanyilag) rossz ~ról is beszélni. A habituális (~ainkat érintő) formálás kihat mind a lét-, mind a cselekvési rendre (entitatív ill. operatív ~). A cselekvésbeli ~ úgy alakítja a képességet, hogy az abból kiinduló tettek meghatározott minőséget nyerjenek, tehát valamilyen hatás ne „véletlenül”, hanem biztosan bekövetkezzék. Így a ~ annak tudatával jár, hogy valamit könnyedén meg tudunk tenni. A ~ bizonyos hatásokat elnyom, mások előtt szabaddá teszi az utat. A tanulási folyamat elengedhetetlen része. ~nak nevezhetjük a gondolkodásmódot és az erkölcsi magatartást is. Szt Tamás is megfigyelte, hogy egyik v. másik erény gyakorlására bizonyos készséget hordozunk, s a modern lélektan is igazolta, hogy a testi összetevők kihatnak gondolkodásunkra, akarásunkra, erkölcsi cselekvésünkre. Erre épülnek a tipológiai kutatások (Kretschmer, Jung, Sprenger és mások): uolyan alkatú emberek hasonlóan reagálnak hasonló helyzetekre. Természetesen a típus még nem személyiség, a hajlam nem moshatja el mindenestől az ember szabadságát. Tipikus magatartásformákkal, alapreakciókkal mindenesetre a lelkipásztorkodásnak is számolnia kell. A ~ problematikájával igen behatóan foglalkozik az amerikai tanulás-elmélet és a ném. struktúra-pszichológia. Lényegében a pszichoanalízis és az újpszichoanalízis is a ~-képződés és ~-képzés elméletét adja. Tény, hogy a testi és a lelki, a tudatos és az öntudattalan összetevők egyaránt belejátszanak egy-egy cselekvésbe. Ezek közt kitüntetett helye van az ismétlődésnek, a megszokásnak, tehát a ~nak, amely „automatikussá” teheti egy-egy tettünket. Az igazi ~ azonban nem a külső megszokás, hanem az alapmagatartás, a tudatosan irányított célratörekvés, amely valamely érték kitartó igenlésére épül. Ilyen értelemben a ~ az „önmagunkhoz való hűség”, uakkor a „léthez való hűség” is. A helyes cél által irányított állandó gyakorlás elmélyíti a készséget, hogy uazt a tettet bármikor meg tudjuk tenni, ez belső örömet vált ki, s ez is segít, hogy a cselekmény a személyiség mélyében gyökerezzék s annak tökéletesedéséhez vezessen, ahogy azt már Szt Tamás is hangsúlyozta. - c) Erkölcsileg. Mivel a külső megszokás nem tudatos, nem igazi ~, erkölcsi cselekedetről csak akkor beszélhetünk, ha a tett tudatos és akart. A jó erkölcsi ~ok az →erények, a rosszak a →víciumok. - d) Természetfölötti ~ a →megszentelő kegyelem. - 2. →szerzetesi ruha Cs.I.

KL II:243. - LThK IV:1298.

Hábor: Gozán folyója; az Eufrátesz mellékfolyója a bal parton (2Kir 17,6; 18,11; 1Krón 5,26). Ma: Chabur.

BL:522.

háború (lat. bellum): idegen hadseregek fegyveres harca vitatott kérdések erőszakos megoldására. A →polgárháborútól, ami egy állam polgárainak harca egymással, a szembenálló felek más-más államhoz tartozása különbözteti meg. A ~ az →ötödik parancsolat, az →igazságosság és a →szeretet erénye elleni bűnök sorozata. - 1. Az ÓSz-ben, miként a régi araboknál, a ~nak, legalábbis a kirság előtti időkben, vallási jellege volt. A ~ban Izr-nek az volt a kötelessége, hogy Jahve „izzó haragját” kitöltse az ellenségen (1Sám 28,18). Izr. fiai sztnek tekintették a ~t (Jer 6,4; Mik 3,5; Jo 4,9), kultikus tisztasággal készültek rá, így pl. tartózkodtak a nemi érintkezéstől (1Sám 21,6; 2Sám 11,11). Jahve mint a Seregek Ura (→szabaoth) maga adta a parancsot a ~ra (Iz 13,3; Jer 51,27), ott volt v. maga, v. a ládája Izr. fiaival a táborban (Szám 14,42; MTörv 23,15; 1Sám 4,7; 2Sám 11,11), számba vette, vezényelte a sereget (Iz 13,4). Jahve volt Izr. →hadijelvénye (Kiv 17,15), pajzsa és kardja (MTörv 33,29), harcosa (Kiv 15,3) és verhetetlen hőse (Zsolt 24,8). Maga harcolt Izr-ért (Józs 10,14) azzal, hogy rémületet, zűrzavart támasztott az ellenség táborában, segített Izr. csapatainak (Kiv 23,27; MTörv 7,20; Józs 10,10; 24,12). A zsákmány →átok alá esett, azaz Jahvét illette; Izr. ~i Jahve ~i (Kiv 17,15; Szám 21,14; 1Sám 18,17; 25,28), Izr. ellenségei Jahve ellenségei voltak (Bír 5,23.31). Később a kir-ok vezették Izr. harcait (1Sám 8,20); de előbb megkérdezték Jahvét és áldozatot mutattak be (pl. 1Sám 14,37). →fegyver, →hadifogoly, →ostrom, →sereg, →Templomtekercs - Izr. eszkat-jának része egy diadalmas ~, melyet a →Messiás vezet és nyer meg (→messiásvárás), Krisztus azonban a béke fejed-eként hirdeti az üdvösséget. Ezért az ÚSz-ben a ~ az előrelátó felkészülés példája (Lk 14,31; 1Kor 14,8; Zsid 11,34), egyébként csak eszkat. értelemben esik szó ~ról: az Úr újraeljövetele előtt ~k lesznek a földön (Mt 24,6), és a Jel végső harcában (9,7; 11,7; 12,7.17; 13,7; 19,19; 20,8) mindkét hatalom fölkészül „a mindenható Isten nagy napjára” (16,14). - 2. Célját tekintve a ~ lehet támadó, amikor vélt v. valós jogok érvényesítésére fegyveres erőszakot alkalmaznak, v. védekező, amikor fegyveres erőszakra a megtámadott fél fegyverrel válaszol; ennek sajátos formája a megelőző támadás. - 3. A 20. sz-ot a két →világháború mellett végigkísérték a kisebb-nagyobb ~k: 1921-26: a marokkói ríf felkelés, 1926-34: a nicaraguai Sandino-felkelés és az amerikai intervenció, 1928: a vahhábita törzsi békétlenség, 1931-32: a mandzsúriai japán agresszió, 1931-32: a salvadori parasztfelkelés, 1932-35: a Chaco-~, 1935-36: az olasz-etióp ~, 1936-39: a sp. polgár~, 1937-45: a japán-kínai ~, 1937-39: a szovjet-japán határkonfliktusok, 1939-40: a szovjet-finn téli ~, 1939-45: a II. világ~, 1944-49: a gör. polgár~, 1945-48: a harc a független zsidó állam megteremtéséért, 1945-49: az indonéz függetlenségi ~, 1945-49: a kínai polgár~, 1946-54: a Fülöp-szigeteki Hukbalahap-felkelés, 1946-54: az I. indokínai ~, 1947-49: az indiai-pakisztáni ~, 1948-49: az izraeli függetlenségi ~, 1948-55: a burmai polgár~, 1948-tól: a kolumbiai gerilla~, 1948-tól: a burmai karen felkelés, 1948-60: a malájföldi rendkívüli állapot,

1948: a Costa Rica-i polgár~, 1950-53: a koreai ~, 1950-59: a kínai invázió Tibet ellen, 1950-62: az indonéz polgár~, 1952-56: a tunéziai függetlenségi ~, 1952-60: a Mau Mau felkelés, 1953: a keletnémet munkásfelkelés, 1953-56: a marokkói függetlenségi ~, 1953-59: a kubai forr., 1954: a guatemalai invázió, 1954: a Costa Rica-i határincidens, 1954-62: az algériai függetlenségi ~, 1955-59: a ciprusi rendkívüli állapot, 1955-től: a szudáni polgár~, 1955: a Costa Rica-i lázadók inváziója, 1956: a lengy. munkásfelkelés, 1956: a magyar felkelés, 1956: a szuezi válság, 1957: a hondurasi-nicaraguai határkonfliktus, 1957: az ifni incidens Marokkóban, 1958: a libanoni polgár~, 1958-61: Tunézia és Fro. konfliktusa, 1959-75: a laoszi polgár~, 1959-75: a vietnami ~, 1960-67: a kongói polgár~, 1961-től: az iraki kurdok felkelése, 1961-75: az angolai függetlenségi ~, 1961: a disznó-öböli invázió Kubában, 1961-től: a guatemalai gerillafelkelés, 1962-től: az Irian Jaya-i konfliktus Nyugat-Új-Guineában, 1962: a kínai-indiai ~ a Himalájában, 1962-70: az É-jemeni polgár~, 1963: az algériai-marokkói konfliktus, 1963-66: az Indonézia és Malajzia közötti konfrontáció, 1963-68: a ciprusi polgár~, 1963-67: a szomáliai-kenyai konfliktus, 1963-74: a bissau-guineai függetlenségi ~, 1963-91: az eritreai függetlenségi ~, 1964: a szomáliai betörés Etiópiába, 1964-74: a mozambiki függetlenségi ~, 1964-67: Áden-NBr. konfliktusa, 1965: az indiai-pakisztáni ~, 1965: a dominikai polgár~, 1965-75: a dzofári felkelés, 1965-79: a rhodesiai (zimbabwei) függetlenségi ~, 1965-től: a csádi polgár~, 1966-89: a namíbiai függetlenségi ~, 1967: a hatnapos ~ Izr. és Egyiptom között , 1967-70: a nigériai polgár~ (biafrai ~), 1968-tól: a Fülöp-szigeteki komm. és muzulmán felkelés, 1968: a csehszlovákiai szovjet invázió, 1969: a futball~ Honduras és El Salvador között, 1969: a kínai-szovjet határkonfliktus, 1969-től: az É-íro-i polg. fegyveres felkelés, 1969-72: D-Jemen konfliktusa Szaúd-Arábiával és a betörő emigránsokkal, 1970-75: a kambodzsai polgár~, 1970-71: a palesztinok kiűzése Jordániából, 1971: az indiai-pakisztáni ~ és a bangladesi függetlenségi harc, 1972-73: a burundi polgár~, 1972: a lázadók betörése Ugandába, 1973: a jóm-kipúri ~ Izr., Egyiptom és Szíria között, 1974: a török invázió Cipruson, 1975-től: a Ny-szaharai Polisario-felkelés, 1975-től: a libanoni polgár~, 1975-től: K-Timor indonéz annexiója és a gerilla~, 1975-től: az angolai polgár~, 1976-92: a mozambiki polgár~, 1976: a sowetói felkelés D-Afrikában, 1977: a líbiai-egyiptomi konfliktus, 1977-78: Zairéban a lázadók betörései Angolából, 1977-78: az ogadeni ~ Etiópia és Szomália között, 1977-től: a Sri Lanka-i tamil szeparatista mozg., 1978-89: a vietnami invázió Kambodzsa ellen, 1978-79: az ugandai-tanzániai konfliktus, 1978-90: a nicaraguai polgár~, 1979-92: az El Salvador-i gerillafelkelés, 1979: a kínai betörés Vietnamba, 1979-től: az afganisztáni szovjet invázió és polgár~, 1980-88: az iraki-iráni ~, 1982: a Falkland-szigeteki ~, 1983: a Grenada elleni amerikai invázió, 1984-től: a szikh szeparatista mozgolódás Pandzsábban, 1984-től: az indiai-pakisztáni konfliktus Kasmírért, 1984-től: az új-kaledóniai szeparatista mozg., 1985: Burkina Faso és Mali konfliktusa, 1989: a román forr., 1989: az USA panamai inváziója, 1990-91: Kuvait iraki lerohanása és az öböl-~, 1991-96: a délszláv ~. -

4. Erkölcsileg a 20 sz. közepéig különbséget tettek az igazságos és igazságtalan ~ között, igazságosnak tekintve bizonyos föltételek mellett a védekező ~t. - A 20. sz. tapasztalatai és a →terrorizmus láttán az Egyh. a ~ erkölcsi megítélésében azt az álláspontot képviseli, hogy a ~t, ha csak lehet, el kell kerülni! „Az Egyház nagyon kér mindenkit, hogy imádkozzon és tegyen meg mindent azért, hogy az isteni Jóság szabadítson meg bennünket a háború ősi rabszolgaságából” (GS 81). Hangsúlyozza, hogy minden állampolgárnak és kormánynak azon kell munkálkodnia, hogy elkerüljék a ~t. „Amíg azonban a ~ veszélye fennáll, s nincs illetékes és megfelelő hatalommal ellátott nemzetközi tekintély, addig nem lehet megtagadni a kormányoktól az igazságos védekezés jogát, feltéve, hogy már kimerítették a békés megegyezés minden lehetőségét” (GS 79). - Nagy körültekintéssel kell mérlegelni a haderővel történő jogos önvédelem szigorú föltételeit. Ahhoz, hogy ~ indítása erkölcsileg megengedett legyen („igazságos háború”), a következő feltételeknek egyidejűleg kell együtt lenniük: a támadó fél által a nemzet v. a nemzetek közösségének okozott kár tartós, súlyos és kétséget kizáró legyen; a megfékezésre bevetett minden egyéb eszköz használhatatlannak v. hatástalannak bizonyuljon; a sikernek megalapozott feltételei legyenek; a fegyverek alkalmazása ne okozzon súlyosabb kárt és zavart, mint maga a megszüntetendő rossz, de a modern pusztító eszközök hatékonysága nagyon súlyosan esik latba e feltétel megítélésében. - Az erkölcsi megengedettség e feltételeinek elbírálása azok okos ítéletére tartozik, akik a közjóért felelősek. - A katonai szolgálat rendes körülmények között a →közjó szolgálata. Az Egyh. és az emberi értelem hirdeti az →erkölcsi törvény változatlan érvényességét ~k idején is: „Ha szerencsétlen módon már kitört a háború, ezáltal nem válik minden megengedetté a harcoló felek között” (GS 79). A nem harcoló polgárokat, a sebesült katonákat és a foglyokat tisztelni kell és emberségesen kell velük bánni. Már jelentős ideje fáradoznak azon, hogy a ~t nemzetk. egyezményekkel bizonyos mértékig megszelidítsék (1864: Genfi Konvenció a tábori kórházak és személyzetük védelmére, 1868: Pétervári Deklaráció bizonyos robbanóanyagok megtiltásáról, 1899: és 1907: Hágai Konferenciák a hadviselés módjának enyhítésére, 1922: Washingtoni Egyezmény a mérges és gyilkos gázok használatának tilalmáról, 1925: Genfi Jegyzőkv. a baktériumfegyverek használatának tilalmáról, 1949: Genfi Konvenciók a sebesültek, betegek, hajótöröttek, hadifoglyok és civil személyek jogairól). A tárgyaló feleket szerződések kötik az egyezmények megtartására; csak abban az esetben mentesülnek alóla, ha az ellenfél is megszegi azokat, kivéve azt az esetet, amikor olyan követelményekről van szó, amit nem az emberi szerződések, hanem a természetes erkölcsi alapelvek követelnek meg (pl. a modern fegyverek használata ellenőrizhetetlenség esetén, v. a szűkebb értelemben vett megtorló ~). Azok a cselekmények, amelyek nyilvánvalóan ellenkeznek a népek jogával és annak ált. elveivel, nemkülönben az ilyen cselekményeket elrendelő parancsok bűntények. A vak engedelmesség nem menti föl azokat, akik ilyen parancsoknak engedelmeskednek. Így egy nép, egy nemzet v. egy etnikai kisebbség kiirtását halálos bűnként kell elítélni. Erkölcsileg köteles ellenállni mindenki olyan parancsoknak, amelyek népirtást rendelnek el. „Minden olyan háborús cselekmény, mely egész városoknak vagy széles területeknek és lakosságuknak különbségtétel nélkül való elpusztítását célozza, bűncselekmény Isten és ember ellen, amit következetesen és habozás nélkül kárhoztatni kell” (GS 80). A modern ~ azzal a kockázattal jár, hogy alkalmat nyújt ilyen bűntények elkövetésére azoknak, akik atom-, biológiai v. vegyi fegyverek birtokában vannak. - A fegyverek felhalmozása sokak szerint az esetleges ellenségek ~tól való távoltartásának paradox módja. Ebben látják a legalkalmasabb eszközt a nemzetek közötti béke biztosítására. A távoltartásnak e módja tekintetében komoly erkölcsi fenntartások vannak. A fegyverkezési hajsza nem biztosítja a békét. Ahelyett, hogy megszüntetné a ~ okait, kockáztatja, hogy még súlyosbítja is.

A hatalmas összegek elköltése az egyre újabb fegyverek előállítására megakadályozza a rászoruló népek megsegítését. A túlfegyverkezés megsokszorozza a konfliktusok okait és növeli kiterjedésük veszélyét. A fegyvergyártás és fegyverkereskedelem a nemzetek és a nemzetközi közösség közjavát érinti. Ennélfogva a közhatalomnak joga és kötelessége, hogy ezeket szabályozza. A rövid távú egyéni v. kollektív érdekek hajszolása nem szentesítheti az ilyen vállalkozásokat, melyek szítják a gyűlöletet és a konfliktusokat a népek között és lehetetlenné teszik a nemzetk. jogrendet. - Az igazságtalanságok, a szélsőséges gazd. v. társad. egyenlőtlenségek, az irigység, a bizalmatlanság és a gőg, amelyek károsan hatnak egyes emberek és a nemzetek között, szüntelenül veszélyeztetik a békét és ~kat okoznak. Mindaz, amit e rendetlenség leküzdésére tesznek, hozzájárul a béke építéséhez és a ~ elkerüléséhez: „Amilyen mértékben bűnösök az emberek, olyan mértékben fenyeget a háború réme, és ez így is marad Krisztus eljöveteléig; amilyen mértékben pedig egyesülnek a szeretetben, legyőzik a bűnt és uralkodnak az erőszakon is, míg csak be nem teljesedik a Szentírás szava: »Ők ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szőlőmetsző késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést« (Iz 2,4).” - II. János Pál p. az →élet kultúrájának pozitív jelei közé sorolja a közvélemény sok rétegében jelentkező és erősödő, új és egyre inkább ~ellenes érzületet, mely a népek közötti konfliktusok megoldásának eszközeként egyre inkább arra irányul, hogy hatékony, de nem „erőszakos” eszközöket találjon a fegyveres támadó megfékezésére. **

Szalay Miklós: A ~ fogalma a ker. erkölcstudományban. Bp., 1942. (Dolgozatok a Pázmány Péter Tudegy. Erkölcstud. Szemináriumából 4.) - BL:522. - GS 78-82. - Hörmann 1976. - Világosság 1984:98. (Somlyói Tóth Tibor: Mennyei béke, földi ~. A ~ ker. megítélése a kk-ban.) - DM 63. - CA 14. - SD 8. - EV 17. - KEK 2307-17.