🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > H > hadijelvény
következő 🡲

hadijelvény: a Szentírásban sereg egybegyűjtésére szolgáló jel. - Amikor háborús veszedelem fenyegetett, magasra tűzték, hogy minél messzebbről lehessen látni. Ilyen értelemben állhat a →Jessze törzsökéből származó sarj zászlóként a népek előtt (Iz 11,10). Izr. fiainak táborában egyébként minden →törzsnek saját ~e volt (Szám 2,2), de hogy ezek milyenek voltak, arról semmi biztosat nem tudunk (K. Galling állatfigurákra gondol). Az istenségnek - mint Egyiptomban és Asszíriában - saját ~e volt (Kiv 17,9-12.15). E részlettel és a 32,1-gyel kapcsolatban (aranyborjú) C. Schaeffer egy ugariti analógiára, egy bikaistent ábrázoló ~re hivatkozik. Galling fölveti a kérdést, vajon nem Dávid pajzsának hatszögű geometriai formája, az ún. Dávid-csillag szolgált-e valamikor a királyi ház ~éül. A ~ eredetileg fémből, szövetből csak a perzsa időtől készült (→zászló). **

BL:526.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.