hadkötelezettség: A törvényes államhatalomnak joga, sőt kötelessége a polgároktól az állam fenntartásához minden szükségeset megkövetelni. Ehhez tartozik a katonai hatalom megteremtése, ennek segítségével érvényesíti, védi meg és biztosítja az államhatalom a jogot. Ennek a hatalomnak a mértéke a fenyegetett javak értékétől, a veszélyeztetés nagyságától, a védő és támadó eszközök műszaki állapotától függ. Az állampolgároknak ezért kötelessége a katonai törv-eknek engedelmeskedni, ha azok igazságosak, vagyis ha nem rónak a szükségesnél nagyobb terhet az állampolgárokra és figyelembe veszik az egyének teljesítőképességét. - Az Egyh. sokáig harcolt azért, hogy legalább béke idején elégedjenek meg az államok a hivatásos katonasággal, mert ez az állampolgárokat kevésbé terheli, mint az ált. ~en alapuló hadsereg. A napóleoni idők óta több országban bevezetett ált. ~ fegyverkezési versenyhez, adóemelésekhez, hivatásbeli korlátozásokhoz és háborúkhoz vezetett. Hangsúlyozottan utalt ezekre XIII. Leó („Praeclara gratulationis”), XV. Benedek pedig az ált. ~ megszüntetéséért szállt síkra. Előfordulhat, hogy egy állam átmenetileg olyan helyzetben van, hogy a hivatásos hadsereg nem tudja megvédeni. Ebben az esetben az ált. ~et elrendelő törv-ek jogosak és lelkiismeretben köteleznek. Hogy a helyzet valóban ilyen-e, azt a hivatalos államhatalom könnyebben tudja megállapítani, mint az átlagpolgár. XII. Pius felfogása szerint a jogos népképviseletek és kormányok megfelelő feltételek mellett jogosan tehetnek ilyen intézkedéseket. „Aki pedig katonáskodva szolgálja hazáját, ne másnak tekintse magát, mint olyannak, aki a népek biztonsága és szabadsága felett őrködik. Szolgálatának helyes teljesítésével valóságosan hozzájárul a béke megszilárdításához.” (GS 79) A zsin. ezzel a katonai szolg-ot a megfelelő feltételek között helyesli, főleg ha ez a szolg. a népek biztonságát és szabadságát meg a béke megszilárdítását szolgálja. Ált. ~ esetén is indokolt esetben kivételt kell tenni. Az állam kötelessége továbbá annak lehetőségéről gondoskodni, hogy a katonai élet vallási és erkölcsi szempontból elviselhető legyen. - A 20 sz. végén sok országban vannak olyanok, akik lelkiismereti okból megtagadják a katonai szolg-ot, mert helytelennek tartják az erőszak alkalmazását, a mai háborúban a modern fegyverek bevetését, ill. szerintük egy bizonyos háborús cselekmény igazságtalan. Egyesek békében is megtagadják a katonai szolg-ot, mert meg nem engedett háborúra való felkészülést látnak benne és a pillanatnyi helyzetben hátrányosnak tartják. XII. Pius az tanította, hogy ált. ~ esetén „a katolikus állampolgár nem hivatkozhat a lelkiismeretére, hogy a katonai szolgálatot megtagadja és a törvényben előírt kötelességeket ne teljesítse”. Figyelembe véve a szolg-ot megtagadó szubjektív lelkiismeretét, a II. Vat. Zsin. kiegészítően hozzáfűzi: „méltányosnak látszik, hogy a törvények megértően intézkedjenek azokról, akik lelkiismereti okokból nem fognak fegyvert, de készek békés formában szolgálni az emberek közösségét” (GS 79). - Mo-on a 19. sz. törv-ek általános, személyes védkötelezettséget állapítottak meg. Az 1868:50. tc. 25. §-a minden törv-esen bevett egyh. és vallásfelekezet papjelöltjét és növ-ét, ha besorozták, tanulm-ai idejére szabadságolta, pappá szentelés, ill. lelkészi kinevezés után a →tábori lelkészi állományba, háború esetén tábori v. kórházi szolg-ra rendelte. E helyzeten 1965: változtatott a m. korm., és a teológusokat is behívták 2 éves fegyveres katonai szolg-ra. Az 1980-as évek végén fölmentették őket a sorkatonaság kötelezettsége alól. B.J.

KL II:244. - Hörmann 1976:1701.