haj (lat. capillus): a →fej bőrfelületét fedő, vékony, hosszú szálakból álló szaruképlet. - A Szentírásban a hosszú, hullámos ~ dísze volt nemcsak a nőnek, hanem a ffinak is (Bír 16,13.19; 2Sám 14,26), aki hozzá még →szakállt is viselt (Zsolt 133,2; 2Sám 20,9). A ~ megőrzése képe az ember gondoskodásának (1Sám 14,45; 2Sám 14,11) és az Isten gondviselésének (Dán 3,27; Mt 5,36; 10,30; ApCsel 27,34). Később Pál természetellenesnek ítélte, hogy a ffiak megnövesztették a ~ukat (1Kor 11,14). Főleg a nők kedvelték a dús ~at, úgyhogy ennek elvesztése számukra még nagyobb szégyen volt, mint a ffiaknak a →kopaszság (vö. 11,6). A nők gondosan ápolták a ~ukat (2Kir 9,30; Jud 10,3; Én 4,1). A Biblia elítélően említi a túlzott ~ápolást (Iz 3,24; 1Tim 2,10; 1Pt 3,3); ugyanakkor 1Kor 11,15: a hosszú ~ a nőnek mintegy →fátyolul szolgál. A leomló ~ a bűnös nő (Lk 7,38.44; Jn 11,2; 12,3) v. a házasságtöréssel gyanúsított asszony (Szám 5,18) ismertetőjele. →Gyász idején nem ápolták a ~ukat (2Sám 19,25) és befödték a fejüket v. legalább a szakállukat (Ez 24,17.22). Uígy a gyász és a fájdalom jeléül szolgált a ~ lenyírása (Jób 1,20; Iz 15,2; Jer 41,5) v. kitépése (Ezd 9,3). Ez alól csak a főpap volt kivétel (Lev 21,5), mindenki másra vonatkozott, a nőket is beleértve (Jer 7,29; Mik 1,16). - Vallási okokból bizonyos ~viselet tilos volt az izr-knak (vö. Lev 19,27: a fejen a ~ kerekre nyírása; 21,5: a kopaszra nyiratkozás; MTörv 14,1: a homlok fölött kopaszra nyiratkozás); a papok ~viselete pontosan meg volt határozva (Lev 10,6; 21,10; Ez 44,20). A ~at rendszeresen nyírták, csak a →nazírok hagyták szabadon nőni (Szám 6,5; Bír 13,5; 16,13.17; 1Sám 1,11). →borbély, →halottkultusz - A m. néphagyományban a ~ fonása, fonatága a fejen, s fej körül való alakítása vidékenként jellegzetes volt: a leányok haja leeresztett, az asszonyoké, ill. a megesett és idősebb leányoké kontyba csavarodott, de nem egyéni ízlés szerint, hanem vidékenként meghatározott formában (→hajviselet). - Ikgr. A kk-ban a szabad lovag fedetlen, hullámos ~at viselt. A 9-15. sz. műv-ében ~szalagot csak a fejedelmek s a szabad nemes emberek viseltek, az Istenért küzdő hősöket és főangyalokat (főként Szt Mihályt) lovagi ~viselettel ábrázolták. Fogadalmat tevő ffiak a szakállukat, asszonyok a ~fonatukat érintik. A nemesi családok fiatal leányainak ~a nincs befonva, az assz-oké be van fonva. Mária ~a mindig fonatlan, ami szüzességére és kir. származására utal. Kivételként Giotto fedetlen szűzi ~koronával ábrázolja Máriát. Szt Anna mindig kendő alá rejti a ~át. **

Lipffert 1976:125. - BL:531.