halottlátó: a máig élő képzet szerint a magyar népi hitvilág olyan természetfölötti képességgel fölruházott személye (férfi vagy nő egyaránt lehet), aki az elhunytakkal érintkezik, tőlük és róluk, állapotukról híreket hoz, ritkábban gyógyít, jósol. -Megnevezései: a ~ mellett léleklátó, tudós, tudósasszony, mondóasszony, látóasszony, néző, ellátó, megnevezhetik lakóhelyével is: pl. a csépai ember, a dormándi asszony. - A ~t ált. vallásos embernek tartják, tud-át Istentől származónak mondják, képességét eleve elrendeltnek, mely bizonyos testi jegyekben (pl. foggal születés) megmutatkozik. Halottakkal kommunikáló képességét tetszhalálszerű állapotban (alvás, ellesz, elragadtatik, elrejtezik) szerzi. A hiedelemkörnek ez a vonása kapcsolatba hozható a →táltos-képzetekkel és a →sámán-hittel. A ~król szóló tört-ek más motívumai (túlvilágjárás, pokoljárás) összevethetők a középkori látomásirodalommal. Meg kell különböztetni őket a halottidézőktől (→halottidézés). B.G.

Bálint Sándor: Egy magyar szentember. Orosz István önéletrajza. Bp., 1942; Szolnok, 1991. - Barna Gábor: ~k a magyar néphitben. Előmunkálatok a magyarság néprajzához 10. Bp., 1983:199. - Czövek Judit: ~. Debrecen, 1984.