hamisítás: bűn az →igazság ellen. Tág értelemben a tények elferdítése szóval (→hazugság) vagy tettel (→színlelés). Szoros értelemben egy tárgy igazságának megsértése, végeredménye a hamisítvány. - 1. Az egyhjogban bűntett (crimen falsi). Szóbeli formája a →hamis vádaskodás, tárgyi formája hamis egyh. közokirat (pl. →oklevél) készítése, használata, ill. valódi közokirat megváltoztatása, elpusztítása, elrejtése. →Büntetendő cselekmény. - 2. Műalkotások esetében az elmúlt korok v. idegen kéz által készített művészeti alkotások másolása, utánzása, különböző elemeinek keverése nyerészkedési célból és az eredetiség látszatának keltése, vagyis tudatos félrevezetés szándékával. A 17. sz. előtt a ~ ismeretlen, ezután eleinte festményeket, később már mindenfajta műv. alkotást hamisítottak. A ~ összefügg a műgyűjtéssel, mert a növekvő műkeresk. és kereslet ösztönzően hatott. Gyakori a művészjelzések ~a; fő ismérvei: jó kompozíció silány kivitelben, technikai korszerűtlenség, a fölhasznált anyag mesterséges öregbítése, formai és stílusbeli eklekticizmus, gyenge művészi érzék és a kor igazi művészi tartalmától való eltávolodás. E.G.

1. CIC 1390, 1391. - 2. Arnau, Frank: Művészethamisítók, hamisítók művészete. Bp., 1963.