🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > H > hatalmaskodás
következő 🡲

hatalmaskodás: 1. ált. a →hatalom rossz gyakorlása. Jellemzője, hogy a cél, aminek megvalósítására törekszik, nem illeszkedik az erkölcsi rendbe, azaz sérti az isteni törvényt és mások →szabadságát, erőszakot vesz embereken és dolgokon. A „hatalmi politikában” és a „hatalmi államban” testesül meg (→diktatúra). - 2. a régi magyar jogban erőszakos cselekmény más tulajdona v. személye ellen (lat. actus potentiae). A 14. sz: alakult ki a ~ ellen védő jog, hogy az önkényeskedést és ököljogot megfékezzék. - Az 1435:II. 4-5. tc. különbséget tett a kisebb és nagyobb ~ között, az 1486:15. tc. meghatározta a nagyobb ~ 5 esetét, s ez 1848-ig fennmaradt: nemes házának megrohanása; birtokainak elfoglalása; nemes ember letartóztatása; megsebesítése, megverése; megölése. Ezeket fő- v. jószágvesztéssel büntették, de ez vagylagos ítélet volt (nem úgy mint a →hűtlenségnél), azaz az ítéletnek egyik v. másik részét hajtották végre. Ha a fővesztés megtörtént, a jószágvesztést már nem hajtották végre. Főbenjáró ítélet esetében ugyanis egyezkedésnek volt helye a felperes és az elítélt között. Ezért az ítélet kimondása u. a bíróság az elítéltet 3 napig fogságban tartotta, hogy ez idő alatt a felek egyességet kössenek. Ha ez nem jött létre, a bíró átadta az elítéltet ellenfelének a halálos ítélet végrehajtása céljából. De ebben az esetben a pernyertes semmiféle vagyoni jóvátételt nem kapott. Ezért neki is érdekében állt megállapodni az elítélttel. Ha nem jött létre megegyezés és a fejvesztést sem hajtotta végre a felperes, a jószágvesztés következett be, de az elítélt jószágai nem a koronára szálltak, hanem a →vérdíj és a jószágok 1/3-a a felperest, 2/3-a a bírót illette. Az így elvesztett jószágokat az elítélt fiai és osztályosai visszaválthatták →közbecsű értékben. Ha az elítélt birtokközösségben élt, javait előbb elkülönítették osztályosai jószágaitól, s ez utóbbiak nem vesztek el. Ha a főbenjáró ítéletet →nagybíró hozta, az csak a mo-i jószágokra vonatkozott, az Erdélyben levőkre nem; a →vajda ítélete viszont nem érintette az anyaországi birtokokat. - Kisebb ~ minden törvénytelen háborgatás, kisebb birtokfoglalás, minden erőszaktétel, amit nem soroltak a nagyobb ~ok közé. Büntetése a fél vérdíj volt. **

Eckhart 1946:383.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.