🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > H > hatalmasságok
következő 🡲

hatalmasságok, hatalmak (gör. exouszíai, lat. potestates): 1. az üdvözült tiszta szellemek egyik karának →apokrif iratokból származó elnevezése. Az ÚSz-ben rendszerint együtt szerepelnek az erősségekkel, fejedelemségekkel, uralmakkal (1Kor 15,24; Ef 1,21; 3,10; 6,12; Kol 1,16; 2,10; 1Pt 3,22). Az  →angyalrangsorban →Areopagita Dénes rendszerében a 2. rendbe, a 6. karba tartoznak. Felettük állnak a →szeráfok, →kerubok, a →trónusok; az →uralmak, →erősségek; alattuk →fejedelemségek, a →főangyalok, és az →angyalok.- 2. a világot uraló földöntúli hatalmak, élükön e világ fejedelmével (Jn 12,31; 2Kor 4,4). A ~ gondolata és nevei a zsidó apokaliptikából és a →gnózisból erednek. Teremtmények (Kol 1,15) és hatalmukat Istentől kapták, de lázadók, az elbukott teremtést képviselik, s állandóan kísértik és veszélyeztetik az embereket (→Sátán). E ~ a sötétség uralmát valósítják meg a földön (Lk 22,53; Kol 1,13), de Krisztus legyőzi, lefegyverzi és aláveti őket (1Kor 15,24; Ef 1,21). A ~kal folytatott harc végighúzódik a történelmen, sőt egyre erősödik, a ker-nek részt kell benne vennie (2Tesz 2,9; Gal 6,12; Jel 13. f.). A megváltott embernek bizonyossága van arról, hogy a világ hatalmasságai nem tudják elszakítani Krisztustól (Róm 8,38). **

BL:576.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.