🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > H > hazaárulás
következő 🡲

hazaárulás (lat. perduellio, a per és duellium, 'nagy ellenséges érzület' szavakból): a polgárnak a haza ellen való veszedelmes magatartása. - Az ókori Rómában perduellis volt az, aki a haza alkotmánya ellen izgatott v. aki a hazája ellen külső ellenséggel lépett összeköttetésbe; tehát a proditor, desertor, transfuga seff. A királyság idejében maga a király ítélt a ~ bűne felett; de olykor esetenként egy kéttagú bizottságot (duoviri perduellionis) bízott meg vele, amelynek azonban maga adott utasítást. Föllebbezésnek a közgyűléshez (comitia curiata) csakis a király engedelméből volt helye. A halálra ítéltnek betakarták a fejét, azután megvesszőzték, s úgy húzták föl az akasztófára (arbor infelix). Horatius mint testvér(nővér)-gyilkos parricida volt, de mint a királyi jog bitorlója perduellis. A hazaárulók büntetését először Tullus Hostilius bízta duoviri perduellionis elbírálására, bizonyára azért, hogy a saját ítéletével ne zárja el a föllebbezés útját. A köztársaság idejében az új alkotmányhoz módosul a perduellio fogalma is. A lex Valeria (Kr.e. 509) capitis sacratiót szab arra, aki bitorolja a hivatalos hatalmat v. egyedüli uralomra törekszik. A gyilkosra is halált szab a 12 táblás törvény, nemkülönben arra is, aki Rómára ellenséget visz v. római polgárt kiszolgáltat az ellenségnek, továbbá az olyan magistratusra, aki hagyja magát megvesztegetni, végül az éjjeli lázadó csoportosulások előidézőire. A leges sacratae a néptribunusok megsértőire mondott ki halálbüntetést. A fölakasztáson kívül alkalmazták a lefejezést (securi percutere) s a tarpeiusi szikláról való letaszítást. A leges Porciae a közgyűlés megkérdezése nélkül nem engedte meg a halálbüntetést római polgárral szemben. A lex Sempronia (Kr.e. 123) számkivetéssel sújtotta az olyan magistratust, aki a közgyűlés megkérdezése nélkül halállal mert büntetni valamely polgárt. Római polgár caputja felett csakis a comitia centuriatán összegyűlt nemzet ítélhetett; az elé került minden perduellio az egész köztársasági időszakon át, még a quaestiones perpetuae behozatala után is. A néptribunusok megsértését a 'com. tributa' előtt enyhébb büntetéssel sújtották; e körülmény meg a quaestio perpetua de majestate fölállítása következtében a perduellio fogalmából kiváltak az olyan vétségek, melyek az állam fenségét és méltóságát sértették, így pl. a magistratusok ellen elkövetett sérelmek; a ~ fogalomkörében azok maradtak meg, amelyek az állam fönnállását veszélyeztették (Rabirius, Catilina). Később meg a ~ olvad bele a majestas fogalomkörébe, s a császárkorban nem jelent mást, mint a minuta majestas legnagyobb fokát.

Pecz 1985. II/1:415.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.