🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > H > helynök
következő 🡲

helynök, vikárius (lat. vicarius): helyettes. - 1. az ókori rómaiaknál képviselő, utód (vicarius regni); alrabszolga, aki valamely magasabb állású rabszolga alá volt rendelve szolgálatra. Constantinustól fogva egy-egy dioecesis elöljárója. - 2. az egyházjogban →általános helynök, →bírósági helynök, →eparchiai helynök, →káptalani helynök, →püspöki helynök. **

1. Pecz II/2:1170.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.