herélés: 1. Állatok esetében a hím utódok egy részét kivonják a további tenyésztésből, kimustrálják a herék szétroncsolásával, elkötésével v. kimetszésével. A herélt disznót ártánynak, kakast kappannak, kost ürünek, lovat paripának, bikát ökörnek nevezzük. - A ~ következtében a növendék állat másodlagos ivari jellegei nem fejlődnek ki, a jószág elveszti szilajságát, igázhatóbb v. hízékonyabb lesz. A tenyésztésre már alkalmatlanná vált öreg hímeket is herélik, hogy igázhatók v. hízlalhatók legyenek. Az öregebb korában kiherélt állatot ált. komornak nevezik. Ugyanígy hívják a rosszul heréltet is, melynek pl. az egyik heréje születésétől fogva a hasüregben maradt, v. mert a műtéttel nem sikerült eltávolítani. Az ilyen jószágon a másodlagos ivari jellegek is kifejlődnek, s így a komor állat a hímhez hasonlít. - A ~t még az 1930-as években is (a bélyegsütéssel együtt) ált. nagypénteken végezték. - 2. Férfi esetében →kasztráció, férfiatlanítás. Egyiptomból nem mutatható ki, és a klasszikus gör. művelődéshez sem tartozott hozzá, csak a →hellénizmussal épült be K-i hatásra elsősorban a kisázsiai kultikus formák némelyikébe kultikus ~. K-en a kir. palotákban nem ment ritkaságszámba: szívesen alkalmaztak kincstárosnak v. háremőrnek →eunuchokat. Az ÓSz tiltotta a ~t. MTörv 23,2: férfiatlanná tett személy nem lehetett tagja Jahve közösségének. Lev 22,24: herélt állatot nem volt szabad feláldozni. Ha tehát eunuchot alkalmazott a kir. udvar, akkor az v. nem Izr. fiai közül származott (pl. a kusita Ebed Melech: Jer 38,7), v. tágabb értelemben vett udvari tisztviselő volt (→hivatalnokok). A messiási időben a heréltek is helyet kapnak az Úr házában, országában (Iz 56,3-5; vö. Bölcs 3,14). **

MN II:107. - BL:612.