hiedelem: 1. határozott lelki állapot, kétkedést nem ismerő meggyőződés (pl. abban a ~ben vagyok..., köz~ stb.). - 2. külsőleg még nem igazolt belső bizonyosság. - 3. a régi m. nyelvben enyhület, megújulás. - 4. a mai szóhasználatban vélekedés, irracionális tudás, amelyet igaznak tartanak, amelyben hisznek, anélkül, hogy igazolták volna. - A ~ek szerepe egyrészt a világ magyarázata, másrészt a viselkedés, a szokások szabályozása, irányítása volt. A világmagyarázó ~ek a világmindenség keletkezésére, közvetlenül érzékelhető részének (ég és föld, égitestek, állat- és növényvilág) tulajdonságaira, term-ére vonatkoznak. Sok kerség előtti (m. ősvallási v. ősi indoeurópai mitológiák továbbélő nyomaira utaló) elemet tartalmaznak. A ~ek másik csop-ja különböző kerség előtti (m. és indoeu.) mitikus lényekre vonatkozik. Ilyen lények a természeti szellemek, sárkányok, tündérek, helyek és személyek őrzőszellemei, a túlvilágról, alvilágból érkező, az embereket megtámadó, betegséget hozó démonok, továbbá visszajáró halottak, kísértetek. Ezekről a nézetek csökevényes formában a ker. vallás mellett is fönnmaradtak. Részint valódi hit tárgyai voltak és olykor a kultusz bizonyos formáit, de legalábbis elhárító, védekező mágiát űztek velük, részint csak elbeszélések: ~-mondák témái voltak. - A világmagyarázó ~ek egy fontos csop-ja az emberi életre, a test és lélek kettősségére, az életre és halálra, a túlvilági életre vonatkozik. Mindezekben szorosan összefonódtak a vallásos tanok és a kerség előtti archaikus lélek és túlvilág-elképzelések. A m. parasztság ~eiben a legújabb korig elevenek voltak a különleges képességű, többlettudással rendelkező lények: →boszorkány, →táltos, tudósok. - A ~ek viselkedést meghatározó szerepe legvilágosabban a szabályokban: előírásokban és tilalmakban nyilvánult meg. Ezek átszőtték az emberi élet, házimunkák, gazd. minden ter-ét, és a ~-rendszer helyi hagyományainak megfelelően megszabták, mit mikor, hogyan kell v. nem szabad véghezvinni (→dologtiltó napok). - A ~ek cselekvésben megnyilvánuló része a →mágia, mely a vallásos cselekménnyel ellentétben kényszerítőleg akarja környezetét, a term-et és a termfölötti hatalmakat befolyásolni; hagyományos gesztusok, szavak, tárgyak fölhasználásával, egy-egy célhoz, alkalomhoz előírt időpontban, helyen végzett eljárással. - A magyar ~világ eredete szerint kis részben a magyarság kerség fölvétele előtti ún. ősvallásának föltételezett maradványa, nagyobb része indoeurópai népektől, a magyarság Eu-ba érkezése után átvett kerség előtti hagyomány ill. e hagyományok kerségbe olvadt változata. A ~ek múltjára nézve legkorábbi írott adatok Szt István és Szt László dekrétumai, krónikáink utalásai, a 15-16. sz-tól csíziók, prédikációk, hitvita-iratok utalásai; mindezekben és ezeken kívül is egyre nagyobb számban különböző babonaellenes megnyilatkozások. A 16-18. sz-ról a leggazdagabb adatanyagot a →boszorkányperek jegyzőkv-ei szolgáltatják. A 19-20. sz: a szervezett népr. gyűjtéssel megindult a hagyományos ~világ maradványának gyűjtése is. Pócs Éva

Róheim Géza: M. néphit és népszokások. Bp., 1925. - Ethnogr. 1976:559. (Voigt Vilmos: Miért hiszünk a ~ekben? A ~ paradogmatikus és szintagmatikus tengelye) - Dömötör Tekla: A m. nép ~világa. Bp., 1981. - Népr. Közlem. 1985:27-28. sz. (Fejős Zoltán: ~rendszer, szöveg, közösség)