hitelesség: tágabb értelemben tárgy azon tulajdonsága, melynek alapján igaznak, valódinak tartható; személy tulajdonsága, melynek alapján a személynek →tekintélye van és ezért állításait igaznak lehet elfogadni (→hit); szoros értelemben oklevéltani szakkifejezés, mely eredeti oklevélnél annak igaz voltát, másolatnál azt jelenti, hogy illetékes hatóság az eredetivel összehasonlítva azzal egyezőnek találta, hitelesítette. - A ~ a tartós emberi kapcsolatok alapja. Különös jelentősége van az egyh-ban a hivatalviselők és a példaképek ~ének a fiatalok számára, továbbá a ker. tanúságtételben. A →szubjektivizmus viszont túlzott jelentőséget tulajdonít a ~nek, amikor az igazság egyetlen kritériumává teszi. **

PD 9. - VS 32.