homoousziosz (gör. 'egylényegű, lényegben megegyező'): Alexandriai Kelemen és Órigenész óta használt kifejezés az Atya és a Fiú egységének a jelölésére. - Tertullianus is ebben az értelemben mondja a Szentháromság személyeiről, hogy egy a lényegük. Alexandriai Dionüsziosz a szabelliánusokkal folytatott vitában magát a szót nem használta, mert nem szentírási kifejezés, de más hasonló kifejezésekkel védi az Atya, a Fiú és a Szentlélek egységét. A niceai zsin-on vált hiv. kifejezéssé az ariánusokkal szemben, akik tagadták a Fiú istenségét. A zsin. abban az értelemben mondta a Fiút az Atyával egylényegűnek, hogy igazi istenségét igazolja és minden teremtményi jelleget távol tartson tőle. Az Atya szellemi szülés által egész lényegét változatlanul és megosztás nélkül közli a Fiúval. A fogalom tisztázásához Szt Atanáz és a →kappadókiai atyák járultak hozzá, főleg a későbbi ariánus vitában. Az ariánusok ui. a Fiút csak →homoiousziosznak, vagyis hasonlónak mondták. A két szó csak egy i betűben különbözik, de a Szentháromság titka és a kinyilatkoztatott igazság ezen fordul. A tisztázáshoz hozzájárult még a →személy és a →természet, ill. a →lényeg megkülönböztetése. Az isteni személyek belső relációk, viszonylagos szembenállások, amelyek a Fiú születéséből és a Szentlélek származásából adódnak. A Fiú a születésben, a Szentlélek a származásban az egyetlen isteni lényeget kapta, de úgy, hogy létrejött az Atya és a Fiú kapcsolata, továbbá az Atya-Fiú és a Szentlélek viszonylagos szembenállása. Így a 3 személy valósága ellenére megmarad az egylényegűség. →Szentháromság G.F.

LThK V:467.