horgony, vasmacska (lat. anchora): a →hajó rögzítésére szolgáló eszköz, vasrúd, alsó végén 2 vagy 4 horogalakú foggal, a horgonyággal, melynek vége ásó- vagy kapaszerűen kiszélesedik. Tenger, folyóvíz stb. fenekére eresztve a ~ ága beleakad a szilárd talajba, és megköti, megtartja a hajót. - A Szentírásban a Zsid 6,19 átvitt értelemben említi, és az örök üdvösségre célozva a →reményt „lelkünk biztos és szilárd ~ának” nevezi, „amely a függöny mögé ér, ahova elsőnek lépett be értünk Jézus, a Melkizedek rendje szerint való főpap”. Ezzel a feltétlen biztonságot hangsúlyozza, amely a keresztények reményének jellemzője, Isten ígéretei és Krisztus áldozata alapján. - Ikgr. Ált. a tengerészet, a remény s az állhatatosság jelképe; Indiában a béke és a hírnökök jele. Az óker. műv-ben a 2. sz-tól gyakori szarkofágokon (→katakombák művészete), drágaköveken, gyűrűkön, sírköveken. Más jelképekkel v. fölirattal a remény, a Krisztusban való biztonság szimbóluma (a →delfinnel együtt „a Megváltóban van az élet nyugalma” jelentésű, 2 →hallal a hit szilárdságának és állandóságának képe). - Az üldözések idején a ~ gyűrűje alá rajzolt keresztszárral együtt a kereszt jele lett. A kk-ban háttérbe szorult, a 15. sz-tól ismét gyakoribb. A 17. sz-tól a remény megszemélyesítőjének állandó attrib-a. A 17-19. sz: síremlékeken önállóan is szerepelt. Szívvel és kereszttel a teol. erények jelképe. A ref. egyh. szimbóluma lett. - Szt I. Kelemen p., Filoména és Placid (vtságuk eszköze), Nepomuki Szt János, Mürai Szt Miklós (tengeri viharban megmentett egy hajót), Limai Szt Róza attrib-a. V.J.

Sachs 1980:32. - KML 1986:125. - Kirschbaum I:119. - Lipffert 1976:113. - BL:650.