házszentelés, házáldás (lat. benedictio domorum): lakóház, lakás megáldása. - 1. Vízkereszt (jan. 6.) napján, ill. hetében a pap →szenteltvízzel meghinti a lakásokat, házakat. Az ajtó szemöldökfájára (szentelt) krétával fölírja az évszámot és a népi értelmezés szerint a →Háromkirályok nevének (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) kezdőbetűit: 19 + G + M + B + 98. Más értelmezés szerint a 3 betű a lat. áldásformula kezdőbetűi: Christus Mansionem Benedicat ('Krisztus áldja meg e házat'). Végeznek ugyanilyen módon ~t a lakás fölújítása v. a ház fölépülése után is. - A népi hagyomány a ~nek gonoszűző jelleget tulajdonít. Régebben a ~ egyúttal a hívők lajstromba szedésének napja, s a pap és kántor javára fizető nap is volt. Néhol legutoljára a községházát sztelték föl, ahol az elöljáróság jelenlétében a bíró a papnak a tp. céljaira pénzalamizsnát adott át. Egyes helyeken a tp-ban aznap szentelt vízzel maguk a háziak szentelik meg házukat: szobájukat és az istállókat, ólakat is. - 2. Húsvéti ~ egykori szokásáról a Rituale Strigoniense (1909) és a Rituale Agriense azonos ~i szövegei (benedictio domorum in sabbato sancto paschae) tanúskodnak. A pap karingben és fehér stólában a →keresztkútból a szentolaj belevegyítése előtt merített vízzel indult a lakóházak megszentelésére. - E ~ emlékezetét több helyen őrzi a hívő nép, s főleg a székelységben társult sok szokással: Csíkménaságon a pap a tp. udvarára csöbrökben odakészített vizet megszenteli, mindenki hazavisz belőle, s otthon a pimpóval, vagyis a virágvasárnapi szentelt barkával a családbeliek hintik meg a házat, a jószágot, udvart, gazd. épületeket. Zagyvarékason keresztalakban a kútba is öntenek belőle. Ki mit tud, azt mondja hozzája: Őrizzen meg a jó Isten minden szerencsétlenségtől. Vagy: Négy evangélista álljon a négy sarkára, hogy a gonosz sátán meg ne kísérthesse. **-B.G.

MN I. - Bálint 1989:156, 272. - Múzeumi Kurír 1984:18. (Bartha Elek: Néphagyomány és liturgia a m. ~i szokásokban)

háztartás: a paraszti gazdaságok önálló, de nem termelő ágazata, melynek célja a család ill. a gazd-ban dolgozók ellátása, táplálékuk előállítása, személyes holmijaik, eszközeik javítása, tartósítása. Általában a gazda felesége, a gazdasszony irányította, hangolta össze a családtagok és alkalmazottak munkáját, döntött a ~t érintő kérdésekben. T.E.

MNL II:508.