🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > H > hérosz
következő 🡲

hérosz: a görög mitológiában az istenek és az emberek között álló, részben megszemélyesített, részben csak tipikus, személyes formát nem öltő isteni erők megnyilvánulása. - Gyakran vérrokon csoportok ősei, bizonyos emberi tevékenységek és készségek prototípusos képviselői. Közös ismertetőjegyük, hogy eltérnek minden szabálytól: gyakran isteni eredetűek, születésük után kitették őket, állatok nevelték, legkülönbözőbb kalandokon mentek keresztül, olykor szörnyetegek, rendkívüli erejük van. A ~ok az előidők mondabeli „hősei”, népek, városok (törzsek) ősei, bizonyos szokásokat elsőként vezettek be, és sorsukból lehet megtanulni az istenekkel való érintkezés módját. Nem halhatatlanok, de működésük maradandó: titokzatos, oltalmazó v. veszedelmes.

A ~oknak szentelt liget a Héróon (kb. Kr. e. 9. sz-tól). -

~ volt Héraklész és Tézeusz, Égisztosz, Odüsszeusz, Perszeusz, Lepeusz, Jászón, Argosz, Pelopsz, Akhillész, Aszklépiosz, Ménelausz, Ganümédész, Agamemnon, →Orfeusz, Oresztész. **

König 1985:106.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.