🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > H > hórák
következő 🡲

hórák (gör. hórai, lat. horae): 1. a görög mitológiában a természetben megmutatkozó rend istennői, akik az →évszakok változását hozzák, de az erkölcsi rendnek, ill. a sorsnak is úrnői és megszemélyesítői. Erre utalnak neveik: Eunomia (jó rend, törvényesség), Díké (igazság), Iréné (béke). Atyjuk Zeusz, anyjuk Themisz. A ~nak tulajdonították az emberi élet kivirágoztatását az ifjúságban, s az ember fáradozásainak gyümölcseit. Athénban eleinte csak 2 hórát ismertek, a virágzás és gyümölcstermés istennőit. Később 3, majd az évszakoknak megfelelően 4 lett a számuk. - Ikgr. A korai gör. vázákon finom, légies nőalakok, olykor a káriszok (gráciák) és más istennők társaságában. Attrib-aik: virágok, gyümölcsök. - 2. a 24 órás nap részei: →óra. - 3. a katolikus egyházban: horae canonicae, horae regulares (lat. 'kánoni órák'): a) az imádság órái, főként a papság és a szerzetesek számára (→zsolozsma). - b) az egyes imaórákban mondott imádságok: →prima, →laudes, →tertia, →sexta, →nona, →vesperás, →matutinum. A ~at tartalmazó kv-ek: a papság →breviáriuma, a →Liturgia Horarum, s régebben laikusok számára a →hóráskönyv. - A ~ kb. 3 órás időszakokra bontják és megszentelik a napot és az →időt. A föld különböző pontjain 3 óránként imádkozott ~ folyamatossá teszik az istendicséretet, ez a →szüntelen imádság egyik formája. **

Pallas IX:355. - ÉE:1219. - Kühár-Radó:170.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.