Insulis, Alanus de, Ab Insulis, Alain de Lille, de Ryssel, OCist (Lille, Fro., 1128-Citeaux, apátság, 1202): filozófus, a →skolasztika első korszakának gondolkodója. - Kortársai a „doctor universalis” c-mel tisztelték. Részt vett az →albigensek elleni küzdelemben. 1150 u. Párizsban magister volt. Belépett a ciszt. r-be. - Művei a kor tud-át egybefoglaló, szintetikus jellegük miatt értékesek. Boëthius hatásának tulajdonítható, hogy ~ a mintaszerű tud. módszert a matematikai dedukcióban látta, melyet annyira egyetemesít, hogy még a teol. megállapításokat is (a misztériumokat sem véve ki) a tekintélyesebb egyházatyák axiómaszerűen felállított tételeiből szillogizmus útján vezeti le. E módszer következetes alkalmazásával kk. előfutára lett Descartes-nak és Spinozának. Hit és ész viszonya tekintetében Szent Anzelmet követi, de Abaelard hatásától sem tudja magát függetleníteni. - Metafizikájának kereteit az arisztotelészi négyféle →ok tana képezi. Vallotta a számok metafizikai jelentőségét. A világ rendjét és fejlődését szerinte egy önálló létező, a természet biztosítja, mely Isten teremtménye, az Ő irányítása alatt áll, s a platóni →világlélek szerepét tölti be (Contr. Haer. I, 40.; De planct. nat. 442). Az antropológiai kérdés platónikus magyarázatában Descartes-ot megelőzi a lélek és test közti kapcsolatot fenntartó spiritus physicus tételével. Ez a levegőnél és a tűznél is finomabb szubsztancia mozgékonyság tekintetében a lélekkel, testiség tekintetében a testtel azonos sajátságokkal rendelkezvén, alkalmas a kettő összetartására (C. Haer I. 28). - M: De fide catholica contra haereticos, Regulae de sacra theologia,  Distinctiones dictionum theologicalium, De arte praedicatoria, Sermones, Elucidatio in Cantica Canticorum, De sex alis cherubim, Anticlaudianus, De planctu naturae, Doctrinale minus. (PL 210.) **

Kecskés 1943:231. - LThK I:266.