Ireneusz, Szt (Szmirna, 115-150-Lugdunum, Dél-Gallia, 202/203. febr. 28?): egyházatya, vértanú. - Görög szülei az apostoli alapítású szmirnai ker. közösség tagjai voltak. ~ alapos szellemi képzésben részesült. Egész lelkiségét meghatározta (Szt) Polikárp pp. ~ kisázsiai kivándorlók papja lett Lugdunumban. 177: →keresztényüldözés során Potheinosz lugdunumi pp-öt több ker-nyel együtt bebörtönözték és megkínozták. ~ törődött a foglyokkal és közvetített a pp-nek. Rómában békekövetségben járt Eleutherosz pápánál (ur. 175-189) a kisázsiai egyh-ak érdekében, ennek köszönhette, hogy nem szenvedett vértanúságot az üldözés újabb hulláma során, melynek Potheinosz pp. is áldozatul esett (→lyoni vértanúk). Utódául ~t választották. Ppi tevékenységéről keveset tudunk. Az üldözési hullám alábbhagyott, ezért hivatalát akadálytalanabbul láthatta el. Misszionáriusai munkája nyomán virágzó ker. közösségek jöttek létre Tours-ban, Chálons-ban és Autunben, és vsz. Besançonban, Dijonban és Langres-ban is. 191 k. másodszor is sikerrel közvetített békét I. Viktor p. (ur. 189-199) és a kisázsiai egyh-ak között a →húsvéti vitában. A terjeszkedő gnosztikus tévtanok ellen írta Adversus haereses ('A hamis gnózis leleplezése és cáfolata') c. művét, annak bizonyítására, hogy az üdvösség záloga nem a gnózis, hanem Krisztus követése. Egyéb írásaiból csak az apostoli igehirdetés kifejtése maradt ránk, melyben az evang. igazságát az ósz-i ígéretekkel való belső összefüggéséből mutatja ki. Írásai már életében rendkívül népszerűek voltak, ~t a „Nyugat fényességének” nevezték. Fölismerve, hogy a ker. hit egységének benső oka Krisztus, az Egyh. egységének és békéjének szószólója lett. Az apostoli és krisztusi hagyományra támaszkodó pp-ök egységében az igehirdetés megbízhatóságának csalhatatlan jelét látta. A hagyomány szerint Septimius Severus cs. (ur. 193-211) keresztényüldözése idején lett vértanú. - Ü: jún. 28. - M: Adversus haereses. PG 7. - ÓI VIII:575. (Az apostoli igehirdetés feltárása. Ford. Németh László.) **

Zubriczky Aladár: Szt Irén lyoni pp. életének chronologiája. Esztergom, 1903. - ÓI I:290; VII:217. (~ vértanúsága. Ford. Németh László.) - SzÉ 1984:302. - BS VII:891.