🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > I > Isbaal
következő 🡲

Isbaal, Esbaal, Isjo, Isbóset (héb. 'Baal szolgája' v. 'Baal létezik, van'): Saul fia. - Apja halála után Abner kir-nak kiáltotta ki. Mivel a filiszteusok betöréssel fenyegettek, Machanajimban székelt. Uralma Gileádra, az asszuriták földjére (Áser?), Jiszreelre, Efraimra és Benjaminra terjedt ki. Amikor Abner már nem támogatta, nem tudott a nehézségekkel megbirkózni, és 2 éves uralma után 2 embere meggyilkolta. Hívei átpártoltak Dávidhoz, aki Hebronban székelt. Dávid megbüntette a gyilkosokat, és Abner sírboltjában temettette el ~t (2Sám 2-4). Az 1Krón 8.33; 9,39: Esbaal; 1Sám 14,49: Isjo ('Jahve embere'), ebből lett: Isbóset. **

BL:696.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.