Istensegíts, Moldova, Szucsava m. (Cibeny, Țibeni, Ro.): a →madéfalvi veszedelem után a Moldvába menekült csíki székelyek telepítette község a Szeret és a Szucsava folyók között, a Szucsava bal partján, Hadikfalvától D-re, Radóctól K-ÉK-re. - A gyéren lakott Bukovinába annak osztr. megszállása után a hatóság Moldvából telepítésbe kezdett, de telepeseket csak kedvezményekkel sikerült toborozni. - ~ első említése 1776, névadója a segélykérő Isten segíts fohászkodás. Mártonfi Mór alapította híveivel, aki ~ mellett →Fogadjisten székely falu és a megszálló osztr. sereg m. katonáinak lelki gondozását is vállalta. - Lakossága 1824: 1327, 1877: 4000 fő (1883: a bukovinai →csángók hazatelepítéséért indított mozgalom, az ún. csángó láz tevékenységének eredményeként több család az Al-Duna mellé költözött), 1890-1910: lélekszámát a kanadai kivándorlás csökkentette (Kanadában a telepesek megalapították az ottani Istensegíts telepet), 1930: 3239 fő (ebből 3099 r.k., 3043 m. anyanyelvű). - R.k. lakosságát mindvégig m. papok szolgálták, 1940 e. Elekes Dénes a plnos. 1940: került Hadikfalvára László Antal kp., ~ szülötte. ~ isk-jában 1919-ig m-ul tanítottak, a m. tanítókat 1919: az oláhok elbocsátották v. nyugdíjazták, helyükre regáti oláh tanítókat helyeztek. 1919-ig a lembergi, Bukovina oláh bekebelezése után a jászvásári ppséghez tartoztak. 1941: néhány (főként vegyes házasságú) család kivételével a visszacsatolt Bácskába, a →dobrovoljácok üresen hagyott házaiba telepítették őket. Topolya közs. külterületi lakotthelyén, Emődpusztán Bácsistensegíts (1950: szerbül Emusic) és Istenvelünk (Nova Crvenka) néven önálló települést létesítettek. Itt 92 család 445 taggal, Kula külterületén pedig, az 1925 k. telepített Sokolac dobrovoljac telepen (1959: Lipar néven közs.) 260 család 1156 taggal kapott szállást, ahol jegyzői kirendeltség is működött, önálló anyakönyvezésük volt. 1944 nyarán menekülniök kellett, a Dunántúlon telepedtek le. - 2. Búcsúját Szűz Mária nevenapján, IX. 12: ülték. A házakat kimeszelték, a leányok és legények új ruhát varrattak. Az asszonyok sokáig elálló mézeskalácsot sütöttek. A búcsú szombatján estefelé fogadták a legtávolabbról érkező józseffalvi →keresztalját. A vasárnap reggel búcsús szekereken érkező andrásfalviakat és hadikfalviakat a 30-as években dalárda fogadta. Jöttek a guraszolkai cigányok is, akik a mise után járták a falut. Nagymise után elénekelték a m. himnuszt és körmenetet tartottak. Az ünnepi ebéd étrendjéből nem hiányozhatott a paradicsomos galuska, a töltött káposzta és az estruzslé (almásrétes). A szabadtéri tánc költségeit a helybéli legények állták, a tánchely köré árusok és bazárosok rakodtak ki. A délutáni vecsernye után a más falvakból jöttek keresztaljában indultak haza. A józseffalviak harmadnapig maradtak. - Szt Anna napján mise után a nép körmenetben vonult a falutól kb. 4 km-re lévő Szőts Anti livádájába, a Szt Anna-kpnához. Ott a pap vezetésével énekeltek, imádkoztak, majd a papot megvendégelték, a népnek pedig kenyeret és pálinkát osztottak. 88-B.G.

Siculus 1942:104. - A. Sajti 1987:65. - Kiss I:556. - Lelkes 1998:274. - Gáspár Simon Antal: Bukovinai m. népszokások. 1955. - Lőrincz Imre: A bukovinai búcsújárás helyei és szokásai. 1985. Kz.